Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sárai Szabó Katalin: Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében - Pilder Mária életútja
Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében asszonyi naivságnak minősíteni? Akkor beszéltünk a lelkűnkből, a szívünk szerint, mert úgy éreztük, hogy bár sokan vagyunk együtt, négyszemközt beszélünk egymással s amit tárgyalunk az mindnyájunk szent ügye. Ne féltsük a nyilvánosságtól?”25 Pilder Mária a későbbi években megpróbálta túltenni magát a női és férfi nyilvánosság átjárhatóságának kérdésén, és inkább afelé az álláspont felé hajlott, hogy Isten nem személyválogató: vagyis nő is taníthat férfiakat.26 Erdélyi éveiben különösen foglalkoztatta az egyedülálló nő hivatásának kérdése. Ügy gondolta - magáról is -, hogy azoknak a nőknek, akik nem élnek családban, nincs annyi joguk, mint azoknak az asszonyoknak, akik betöltik eredendő női hivatásukat. Ezek a kétségek éveken át kísérték, és gyakran komoly lelki küzdelmet jelentettek számára. Kutternek például ezt írta erről: „A férjhez nem ment női munkásokkal van még egy bökkenő. Azoknak, akik Isten megbízásából dolgoznak a szőlőskertben, és üzenetét hirdetik, egész emberré kell lenniök, akik nyitott szemekkel, tudatosan állnak az életben. De köztünk, férjhez nem mentek között a legtöbb csak félember, akikben a legjobb és legmélyebb életforrások kihasználatlanul eldugaszoló dtak. Milyen sok keménység és türelmetlenség árad sok férjhez nem ment munkásból! Milyen kevés anyai, megértő, sugárzó és túláradó személyiség van az egyedülálló keresztyén szolgálatban munkálkodó nők között.”27 Az önálló női lét problémája nemcsak Pilder Máriát foglalkoztatta, ez volt a diakonisszahivatásról folytatott egyházi vitának is az egyik sarkalatos pontja. A diakonisszakérdésről az általános véleménnyel szemben Pilder Mária azt írta, hogy nem azokra a nőkre vár ez a hivatás, akik az élet hajótöröttéi, elkeseredettek, „életképtelenek,” nem kellenek senkinek, öregek, hanem éppen ellenkezőleg, a legtehetségesebbekre, az elhivatottakra. A diakonisszahivatásban ugyanúgy kiteljesedhet a nő, mintha családban élne.28 (Ezeket a gondolatokat először akkor vetette papírra, amikor a kolozsvári diakonisszaintézetben dolgozott.) Saját életében, amely viszont egy egyedülálló, független nő élete volt a diakonisszák közösségi életével szemben, hosszú időn keresztül küszködött a családtalanság problémájával. Ezt a lelki küzdelmet megtaláljuk más egyedülálló, önálló egzisztenciát felépítő nőknél is, akiknél felmerült a kérdés, hogy alkalmasak-e egyáltalán az egyházi szolgálatra. A látszólag sikeres, független női életpályák mögött sok esetben komoly belső vívódások húzódhattak. Ezek a krízisek jól tükrözik az új női életpálya- modell első képviselőinek válságait, nehézségeit. Novák Olga, a már említett első budapesti teológiát végzett nő - aki ráadásul elvált asszony volt - szintén számos esetben átélte azt a lelki gyötrelmet, amelyet elsősorban az okozott számára, hogy nem tudta saját magát elfogadni ebben az „önálló (elvált) női” szerepben, úgy 25Czeglédy Sándorné levele Novák Olgához, Győr, 1927. jan. 27. MRELZs 8. R.L.O.Sz. akták 1927- 1932, 8/1927. 26VÁLYI NAGY Ervin - TARR Kálmán 1988. 9. 27Pilder Mária levele Hermann Kutterhez, Kolozsvár, 1930.1.29. In.: VÁLYI NAGY Ervin - TARR Kálmán 1988.369-371. 28PILDER Mária: Néhány felvilágosító szó a diakonissza hivatásáról. Református Szemle, 1934. jan.10. XXVII. évf. 1. sz. 2-4. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013I4 25
