Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Eperjes mint a felső-magyarországi evangélikus művelődés központja a 16-17. században
Kónya Péter viszonyokat. A legfontosabb tényezőt, ami a kora újkor küszöbén rendkívül pozitívan befolyásolta mind a városok, mind az egész országrész kulturális fejlődését, a reformáció jelentette. Ennek köszönhetően már a 16. század közepén egyes szabad királyi városok a protestantizmus, a műveltség és a kultúra fontos központjai lettek. Egyik közülük Eperjes, amely Kassa után a Pentapolis legnagyobb és gazdaságilag legfejlettebb városa volt. A reformáció folytán viszont kulturális jelentősége is rendkívül megnőtt, és néhány évtized múlva ebből a szempontból első helyet foglalt el. Természetesen, más körülmények is hozzájárultak ehhez úgy, mint a több mint egy évszázadig tartó folyamatos gazdasági prosperitás, amelynek köszönhetően sokáig Kassát is megelőzte, és természetesen nagy pénzforrásokhoz jutott, amelyeket nem utolsósorban fontos reneszánsz művészeti alkotásokra fordított. Mint Felső-Magyarország második legjelentősebb városa, nemsokára az alakuló lutheri egyház erős központjává vált, sokkal kedvezőbb helyzetben volt, mint Kassa, ahol állandóan jelen voltak a központi hivatalok, és a következő század elején a jezsuiták is letelepedtek. Eperjes legrégebbi művélődési hagyományai a régi városi iskolához nyúlnak vissza. Ezek feltehetően már a 14. században léteztek, amelyekről azonban hiányoznak a közvetlen adatok. 1415-ben viszont a bécsi egyetem hallgatói közé beiratkozott az első ismert eperjesi származású diák.1 Maga az eperjesi iskola először csak 1429-ben említtetik.2 Volt tanulói a 15. században már továbbtanultak Bécsben, Krakkóban vagy az olaszországi egyetemeken. Az iskolát a város tartotta fenn, amely fizette a rektort és az épület karbantartását. A városi tanács már a reformáció előtti korszakban nagy hangsúlyt fektetett az iskolára, amiről az is tanúskodik, hogy 1519-20-ban új, reneszánsz, emeletes épületet épített számára a fő téren, a plébániatemplom szomszédságában.3 Mint már említettem, az iskola - de a város kulturális fejlődése is - szoros összefüggésben állt a reformáció elfogadásával. Az eperjesi polgárok kétségkívül már az 1520-as években szimpatizáltak a német reformációval, már akkor több reformátor megfordult a városban, mint például Schustel Farkas bártfai lelkész. A város reformációja azonban csak 1531-ben történt meg, amikor két prédikátor, Philadelphus Antal plébános és Bogner Bertalan szlovák lelkész Luther eszméinek megnyerték a lakosságot.4 Kialakult Eperjesen a háromnyelvű evangélikus gyülekezet, és száznegyven évig, 1671-ig nem is működött a városban más egyházszervezet. Eperjes vezető szerepéről a felső-magyarországi szabad királyi városok vallási életéről az is tanúskodik, hogy éppen ott 1546-ban összeült az első lutheri zsinat a mai Szlovákia területén, már egy évvel az első (magyarországi), erdődi zsinat után. A zsinaton részt vettek az öt felső-magyarországi szabad királyi város követei, a városi lelkészek, az iskolarektorok, a sárosi és szepesi vidéki gyülekezetek prédikátorai. A zsinat tizenhat kánont (végzést) fogadott el, amelyek példaként szolgáltak a hitvallások 1 LUKÁC, Eduard: Presovská mestská skola. In: Jakub Jakobeus - zivot, dielo a dóba, Presov 1993,15. o. 2 Uo. 3 IVÁNYI, Béla: Eperjes szabad királyi város iskolaügye a középkorban. In: Magyar középiskola 1910,10, 624-624. o. 4 BODNÁROVÁ, Miloslava: Reformácia vo vychodoslovenskych mestách v 16. storocí. In: Reformácia na vychodnom Slovensku v 16.-18. storocí. Presov 1998,26-28. o. 80 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 3
