Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pótor Áron: A Hitvalló Egyház harca
A Hitvalló Egyház harca cumer Manifest), amelyben megállapításra került, hogy a német tartományi egyházak evangélikus és református hitvallásaik feladása nélkül egy birodalmi egyházon belül egyesülnek, s a birodalmi egyház élére lutheránus birodalmi püspököt, helyetteséül pedig református vallásút javasolnak. Tervük szerint a birodalmi egyházon belül országos püspökök kormányozzák majd a kisebb egyháztartományokat, s a birodalmi püspök mellett vallási minisztériumot is felállítanak.15 Abból a célból, hogy megnyerje a protestáns közvéleményt, Müller is aláírta a közös kiáltványt, annak ellenére, hogy a tervezet a német keresztyének felfogásával teljesen ellentétes volt.16 17 3.3. Bodelschwingh birodalmi püspök lesz az iíjúreformátori mozgalom támogatásával Fontos szót ejteni az iíjúreformátori mozgalomról (Jung-Reformatorische Bewegung), amelynek tagjai gyökeres átalakulást és megújulást sürgettek evangéliumi alapon az evangélikus egyházban. Mivel a német keresztyének is radikális változásokat sürgettek, a két irányzat sokáig kéz a kézben haladt egymás mellett. Az iíjúreformátori mozgalom tagjai Müller püspökségét is támogatták, hiszen úgy gondolták, hogy egy célért, a megújulásért küzdenek.18 Közben azonban a német keresztyének egyre több és egyre őszintébb elgondolása jutott nyilvánosságra az új egyházról. Az iíjúreformátori mozgalom, amely a reformátori eszmék szerint akarta az egyházi megújulást, ekkor vette észre, hogy a német keresztyének csalárd módon megtévesztették őket. Az 1933. május 19-én tartott gyűlésükön ennek fényében már határozottan kijelentették: „Az állampüspökség felállítása nem történhet demokratikus népakarati választás alapján, sem állami kinevezés szerint, hanem ebben a kérdésben az egyháznak kell döntenie. (...) Mi Bodelschwingh-re gondolunk..,”19 A birodalmi püspök megválasztását 1933. május 27-re tűzték ki. Az iíjúreformátori mozgalom tagjai és a veszélyt érzékelő tartományegyházak vezetői egyenként győzték meg a választásra jogosult bizottsági tagokat arról, hogy döntő fontosságú Friedrich von Bodelschwingh-re, a betheli belmissziói intézmények köztiszteletben álló vezetőjére szavazni. Ennek hatására Müller 8 szavazatával szemben a szavazáskor Bodelschwingh 91 szavazattal elsöprő győzelmet aratott.20 A hívő protestánsokat a győzelem mámorában az egyház megmentésének reménysége töltötte el, míg az ellenpárt tiltakozásából és felháborodásából nagyon hamar ész- revehették a készülő harc jeleit, hiszen a vesztes Müller még aznap este rádióbeszédében tiltakozott Bodelschwingh megválasztása ellen, és kifejtette, hogy „a német keresztyének olyan püspököt követelnek, aki az ő soraikból kerül ki. A többiek nem értették meg Isten szavát.” Müllert két nap múlva, május 30-án kihallgatáson maga Hitler fogadta további egyeztetésre, amelyről a sajtó azt adta hírül, hogy a szóban forgó kérdésekben teljes egy16 Reese, Hans-Jörg: Bekenntnis und Bekennen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen,1974.181-182. 17 Király Kelemen, i.m. 86. 18 Reese, Hans-Jörg: i.m. 153. 19 Denkschrift der Jungreformatorischen Bewegung über ihre Stellung zur Reichbischofsfrage. Habért Co., Göttingen, 1933.4. 20 Király Kelemen: i.m. 86. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 I 3 69
