Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pótor Áron: A Hitvalló Egyház harca
TANULMÁNYOK PótorÁron A HITVALLÓ EGYHÁZ HARCA 1. A protestánsok helyzete Hitler hatalomra jutása idején Ahhoz, hogy megértsük, miért volt az evangélikus egyház könnyen sebezhető a nemzetiszocialista támadásokkal szemben, az okok keresésekor egészen az első világháború utolsó éveihez kell visszatérnünk. 1917-ben, a háború zaja közepette egész Németország a Luther-jubileum hatása alatt állt. A 400. évforduló megünneplését a szinte jelszóvá vált kijelentés fejezte ki: „Luther és az ő népe győz.” Minden lehetséges fórumon ehhez hasonló szólamok voltak hallhatóak: „Luther szelleme a háborúban”; „Luther és Németország”; „Luther szava a néphez a háborúban”; „Luther a legnémetebb német”. A háttérben azonban tudvalevő volt, hogy a jubileum megünneplése és Luther felmagasztalása a háború szorgalmazásának és a háborúra való lelkesítésnek a szolgálatában állt. Lutherben így már nem az evangélium emberét látták a néptömegek, hanem a háborús propaganda hatására azt a Luthert szemlélték, aki a germán faj képviselője, aki a német világuralom elérésének letéteményese, hiszen az ő nagyságából és németségéből akartak erőt és hitet adni a háborúban megfáradt németségnek.1 Közben Németország feltartózhatatlanul rohant a katasztrófa felé, s amikor az összeroppanás bekövetkezett, akkor Németország tragédiájában a protestantizmus is osztozott. A vereség hatására a Lutherben és a protestáns egyházban bízó tömegek mélységesen csalódtak, s temetői csend támadt Luther körül. A háborús Luther eltűnt.2 A háború után, 1919. augusztus 11-én a we- imari alkotmány kimondta, hogy „nincs többé államegyház,” és az ország minden lakóját vallási és felekezeti szabadság illeti meg. Eltörölték a 1 Király Kelemen: Hitlerizmus és kereszténység. Ferences Missziók Országos Központja Kiadása, Budapest, 1946. 26-27. 2 Grisar, Hartmann: Der deutsche Luther im Weltkrieg und in der Gegenwart. Haas & Grabherr, Augsburg, 1925.214. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 3 65