Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pótor János: A jeruzsálemi szeretet-közösség megalakulása - ókori közösségi minták, példák
PótorJános centruma volt. A zélóták befolyása alá került, akik a Róma-ellenes gyűlöletükben nem ismertek határokat. Kr. u. 68-ban a rómaiak elfoglalták és elpusztították. A település 3. megújulása a rómaiak idejében történt, akik az épület egy részét kaszárnyának építették át, a többit betemették. A Bar-Kochba /132-135/ felkelés idején visszafoglalták a zsidók, de a felkelés leverése után lerombolták a rómaiak. 2. A qumráni felfedezések Muhammad adh-Dhib fedezte fel 1947-ben a Holt-tengertől nyugatra elterülő mészkőhegyvidék egyik barlangjában azokat a kéziratokat, amelyek részben bibliai szövegeket tartalmaznak. A megtalálás történetének több változata is van. Az egyik változat szerint a megtaláló árut szállított a Jordánon át Betlehembe, a másik szerint elveszett bárányt keresett, a harmadik szerint vihar elől menekült be a barlangba, ahol kézirat-tekercseket őrző, lefedhető agyagkorsókat talált. Az ásatások során még több barlangot fedeztek fel. 14 barlangban 12 teljes tekercset és körülbelül 600 tekercs töredékeit találták meg. A régészeti kutatások megállapították, hogy a kéziratok írásának ideje Kr. e. 300 - Kr. u. 68. A szöveg és a nyelvi bizonyítékok is azt állapították meg, hogy valamennyi irat Kr. u. 68 előtt keletkezhetett. A qumráni iratok legfontosabb csoportjai: a.) rendi szabályok, a Damaszkuszi irat, b.) kommentárok a bibliai iratokhoz, c.) vallásos költemények, zsoltárok, d.) eszkatológi- ai iratok „a sötétség gyermekeinek harcairól a világosság gyermekei ellen”.13 A felfedezett anyag feldolgozása folyik, a felvetődött a kérdésekre a választ különböző nemzetiségű tudósok keresik. 3. A qumráni közösség keletkezése Júdeábán a Kr. e. 3-2. században gyengült a hitélet, és erősödött a hellenizálódás. Az ország Kr. e. 198-tól a szíriai Szeleükidák uralma alá került. IV. Antiokhosz Epiphanész megszűntette Jeruzsálemben a templomi áldozatokat. Kr. e. 168-ban az égőáldozati oltár helyén felállíttatta a „pusztító utálatosságot”, Baal sammam oltárát /Dán 11,34/, amelyen disznóhúst áldoztak. A vallásszabadság megsértése és a hellenizálódás ellen egyre jobban kibontakozott az ellenállás. A hűségesek /hászíd/ egyre inkább elkülönülő mozgalommá szerveződtek. A Makkabeusok Kr. e. 167 és 163 között függetlenségi harcot folytattak a szíriaiak ellen. Csatlakoztak hozzájuk a kegyesek. Mattatiás pap harmadik fiának, Júdásnak a mellékneve Makkabi /IMakk 2,4, róla kapta a felkelés a Makkabeus melléknevet.14 A másik elmélet szerint paKKaßaioö kalapácsost jelent, Júdásnak az ellenségre mért kemény csapásait jelzi. Sikerült az ország függetlenségét kivívni, de a vallási hagyományokat áthágták. Jónátán, Júdás egyik testvére 152-ben főpappá nevezteti ki magát, pedig nem volt Cádók leszármazottja. Simon /143-135/ 142-ben teljesen kiűzi a szíriaiakat Palesztinából. A hálás nép 140-ben azzal tisztelte meg Simont, hogy családjában a főpapi és fejedelmi rang örökölhető lesz „mindaddig, amíg egy megbízható próféta támad” /IMakk 14,41/. Ezzel a Hasmoneus-dinasztia uralma kezdődött meg.15 13 Conzelmann-Lindemann: Arbeitsbuch zum Neuen Testament, 180-181. 14 Leipold-Grundmann: i. m., 234. 15 i. m., 234-235. 34 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 1201313
