Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pótor János: A jeruzsálemi szeretet-közösség megalakulása - ókori közösségi minták, példák
A jeruzsálemi szeretetközösség megalakulása hasonlítani. Kialakult egy Püthagorasz-ellenes csoport, akik felgyújtották az iskolát. A mester elmenekült, de az üldöztetés során meghalt. A vagyonközösség csak azokra volt érvényes, akiket a szervezetbe teljesen felvettek. A püthagoreusok politikai befolyása Dél-Itáliában látszólag a magántulajdon társadalmi tulajdonba vételét célozta meg. Manfred Wacht azonban legendának tartja, hogy Kro- tonban 2000 ember lépett be a vagyonközösségbe.4 Nagyobb méretekben, hosszabb időn át nemigen létezett a vagyonközösség, mivel a különböző híradások feltételezik a magán- tulajdont. A bajba jutott püthagoreusokat nagyvonalúan támogatták vagyonos barátaik. Az V. sz. közepén, a rend katasztrófája után már nem létezett a vagyonközösség. Az új püthagoreizmusban tovább élt a vagyonközösség ideálja, de megvalósulása szélesebb keretek között alig elképzelhető. II. Az aranykor mítosza Hésziodosz görög költő, aki a Kr.e. 8. században született, műveiben gyakran ír egy egykori aranykorról, amely a múltban létezett. Azóta az életkörülményei fokozatosan romlottak. A költő szerint az aranykort az ezüstkor, a rézkor, a héroszok kora és a vaskor követte. A költő a legrosszabb korban, a vaskorban élt. Az aranykort Kronosz uralmának az ideje datálja, amikor igazságosság, szociális béke és anyagi jólét volt. Betegség és fáradtság nem létezett. Az aranykor-mítosz egy olyan utópia, ami azt feltételezi, hogy a régmúlt időben gondtalanabb élet létezett, amikor az emberek vagyonközösségben éltek, de az ember tönkretette. A tág értelmezés szerint a Bibliában a Paradicsom képviseli az aranykort, de a bűneset miatt az ember elindul a romlandóság felé. Egész életében azonban ott van a vágyakozás a szívében az örök élet felé. Az aranykor megvalósítását várták Augustus korának a legjobbjai. Augustus korát nevezik az irodalomtörténetben a Római Birodalom aranykorának. Plutarkhosz /45-125/ egyik művében /Cím. 10,7,485 AB/ arról ír, hogy a vagyonközösségre /amit az aranykor mítoszával kötöttek össze/ olyan mértékben vágytak az emberek, hogy senki sem zárható ki belőle. III. Államfilozófia 1. Platón Platón /Kr. e. 427-347/ ókori görög filozófus. Fő művében a Politeia-ban /Az Állam/ kidolgoz egy szabályzatot. Úgy vélte, hogy a reménytelen politikai szétszakítottságból csak egy teljesen új társadalmi rend teremthet kiutat.5 Az első két rend minden gazdasági önzésen felülemelkedve vezetheti az államot. Magántulajdonról és minden kereső tevékenységről lemondanak. Nőtlenségben, család nélkül élnek együtt, közösen étkeznek. A vagyon kiküszöbölésével el lehet hárítani a széthúzást. Az életvitelhez szükséges dolgokat a harmadik rend tagjai, a földművesek és kézművesek biztosítják, akik számára a magántulajdon és a családi élet megengedett. Platón kései korszakában már megva- lósíthatatlannak tartja a vagyonközösség eszméjét, miután Szicíliában a megvalósítási kísérletek kudarcot vallottak. Elismeri, hogy a vagyon és a nők közös birtoklását csak az 4 i. m., 3. 5 Braunnert:Theorie, Ideologie und Utopia im griech.-hellenist. Staatsdenken, 150. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 3 31
