Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jenei Péter: Fordulatok és új irányzatok az írásmagyarázatban. Bibliai írásmagyarázat a kirekesztettek és az elnyomottak szemszögéből
Fordulatok és új irányzatok az írásmagyarázatban hogy az ókori izráeli vallási ideológia mentén egyes népeket kirekesztés sújtja, azonban ezeknek a passzusoknak a mai rasszista ideológiákban való felhasználása volt az, ami óriási kárt okozott a feketék közösségei számára. Felder műveiben ezeket a problematikus bibliai passzusokat elemzi, hogy egy fekete olvasó szemszögéből tudja bemutatni, hogy a szövegben nincs ott az, amire később felhasználták. Felder írásai azért roppant érdekesek, mert írásmagyarázatán keresztül az eddig rasszista értelmezés mentén eltorzított passzusokat felszabadítja a később rárakódott rasszista ideológiai interpretációk alól. Az egyik olyan ószövetségi passzus, amire Felder különös figyelmet fordít, a Hám megátkozásának története (lMóz 9,20-25). Ezt a szöveget már a rabbik, illetve a korai egyházatyák is úgy értelmezték, mint ami a feketék alsóbbrendűségét bizonyítja.50 A bibliai szöveg csupán etiológiai-ideológiai szöveg, ami legitimációt jelent a későbbi Izráel számára, hogy a kánaániakat leigázza. Hám etikátlan magatartása a tőle származó népek, a kánaániak morális állapotát hivatott jellemezni. A későbbi korok azonban ezt a szöveget már faji, etnikai szemüvegen keresztül értelmezik és kiterjesztik a fekete bőrű népekre. Felder szintén különös figyelmet szentel az ószövetségi nemzetségtáblázatokra (lMóz 10; IKrón 1-2). Felder olvasatában ezeket a genealógiákat semmiképp nem szabad faji alapon értelmezni, hiszen ezeknek tisztán teológiai funkciója van. Nem egyik vagy másik nemzet politikai, faji szuperioritását hivatottak alátámasztani, hanem csupán teológiai pozíciót tükröznek. Felder exegézise talán a 4Móz 12,1-16-ban található Mirjám és Áron lázadásának és poklosságának története kapcsán a legérdekesebb. Ebben a történetben Mózes testvérei kritikával illetik Mózest kúsita asszonya miatt. A kritika mögött egyértelműen az asszony másságát lehet sejteni. A Septuaginta verziójában a kritika egyértelműen az asszony bőrszínének mássága miatt következik be. Isten büntetése ezt követően a Mózes ellen szóló testvéreket sújtja (azaz Mirjámot, hiszen Áron pap volta kizárja azt a fajta büntetést, ami Mirjámot sújtja). A büntetés következtében Mirjám poklos lesz, és bőre olyan „fehérré változik, mint a hó”. A szövegben Felder szerint egyértelmű, hogy Isten büntetése azért sújtja Mirjámékat, mert előítéleteik voltak az asszony fekete bőrét illetően, a poklosság miatt betegesen kifehéredett bőr pedig végképp sokat sejtető ebben a kontextusban. Isten így nem az elnyomók pártjára áll, hanem Mózesen keresztül pártfogásába veszi a fekete asszonyt is. Végül az etnikai színezetű felszabadítás-teológiák között fontos figyelmet szentelnünk a posztkoloniális jellegű felszabadítás-teológiákra. A posztkoloniális teológiák kiindulópontja, hogy a múltban éppen a misszió kegyes cselekedetének címén a nyugati világ térítői „fehér istenükkel” a fehérek civilizációját hozták el a harmadik világ számára, miközben a helyi kultúrákat porig rombolták, illetve gyarmatosították. Noha mára a gyarmatosítás a felszínen már a múlté, hiszen a harmadik világ országai visszanyerték helyi állami vezetésüket, mégis mára a neo-kolonializmus időszakát éljük, ami mögött húzódik a modern rasszizmus mögött is, csupán az ürügyül szolgáló felszíni indok az, ami változott (régen a birodalmon kívüliség, ma pedig a bőrszín). Vö. M. Liverani,„Nationality and Political Identity.” In: David Noel Freedman, ed., Anchor Bible Dictionary. 6 vols. (New York: Doubleday, 1992), IV:1031 - 1037. 50 Vö. Perdue:„From Eurocentric History to Voices from the Margins", 96. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 13 23
