Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Laczkó Gabriella: Dániától Szeretetfalváig - Bepillantás az egykori Sárospataki Népfőiskola munkájába

Dániától szí ri í etfalváic;

nek komoly gazdasági, politikai, kulturális okai mutathatók ki. Az 1929-es gazdasági világválság jelei Magyarországon is egyre inkább fenyegetővé váltak, hiszen az ország jellegét tekintve mezőgazdasági, és így nagy szerep várt volna a parasztságra az ország gazdasági életének helyreállításában. A parasztság iskoláztatása ugyancsak a megoldatlan feladatok közé tartozott. A falusi gyerekek iskolába járása szinte a 12. életév betöltésével befejeződött. Olyanok voltak ezek az évek, mintha megállt volna az idő az ország felett, a paraszttömegeket valami csodalényként kezdték felfedezni a 30-as évek etnográfusai, falukutatói és a népi írók. Ez utóbbi csoport szinte a népi őserő forrásává magasztosította a mintegy négymilliónyi parasztságot.

Amikor a harmadik évtizednek második felében a népi mozgalom erőteljesebben kibontakozott, már kezdett a parasztságnak a társadalomban nyomatékosabban is helyet követelni. így volt lehetséges, hogy a népi írók csoportja mint „politikai” csoport is felléphessen az ország életében, de ez a csoport sem vallott egységes politikai nézeteket. Egységes volt azonban abban, hogy a jövő társadalmi alapjának és nemzetfenntartójának a parasztságot tartotta, amely ez idő alatt küzdött a földnélküliséggel, az „egykézéssel” és a kivándorlással mint lehetőséggel. A népi írók mégis a jövő társadalmi alapjának és nemzetfenntartójának a parasztságot tartották, vezetőjének pedig az értelmiséget. Látták és ismerték ők is az északi országok parasztságának helyzetét, és ezt szerették volna Magyarországon is megvalósítani.

Németh László, Kodolányi János és társaik csoportja szerint, ha Dániához hasonlóan a magyar parasztfiatalság népfőiskolákon tanulna, ez elég lenne ahhoz, hogy Magyarország is Dániához hasonlóan a „gazdag parasztok országává” változzon.

Míg ezzel szemben Földes Ferenc szerint „a dán parasztot nem a népfőiskolák tették azzá, ami a háború előtt volt, hanem az alapos földreform.”5

A Magyarországon végbenő gazdasági és társadalmi változások közvetlenül érintették a történelmi egyházakat is. Igaz, mind a katolikus mind a református egyháznak megvoltak a szervezeteik (KIÉ, SDG, KÁLÓT, KALÁSZ stb.), de ezek nem tudtak népművelési feladatokat is ellátni a parasztság körében sem. Mindkét egyház pedig érezte már ennek szükségszerűségét, hiszen a parasztság kezdett eltávolodni az egyháztól. Ennek az eltávolodásnak okai feltehetően jelentkeznek abban is, hogy az egyházközségek szellemi vezetői és hívei között a viszony formálissá, csupán szervezetszerűvé kezdett válni. Egyre inkább elterjedőben voltak a parasztság körében a kilátástalanságból „kivezető útként” a szektás mozgalmak.

Ezeket a tényeket figyelembe véve indulhatott útjára az „igazi népfőiskola”, a népfőiskolái mozgalom, mely felosztható az alábbi három irányzat szerint is:

1. protestáns népfőiskolák

2. katolikus és levente népfőiskolák

3. egyéb intézmények által fenntartott népfőiskolák.

Protestáns népfőiskolák

Az egyik legjelentősebb irányzat a protestáns népfőiskolák köre. Ennek gyökerei egész mélyre vezethetők vissza, nemcsak a dániai példa és az ország napi gondjai voltak azok a tényezők, melyek kialakulásához és eredményességéhez hozzájárultak.

5 Földes Ferenc: Válogatott írások. Bp. 1967. Kossuth Könyvkiadó 39. p.

2013/1-2 Sárospataki Füzetek 129