Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra

és emlékezetében (általában a harmadik generációig) jelen vannak. Felajánlások, fogadalomtételek által segítségül hívhatóak, segíthetik a megmaradt családot például azzal, hogy előre jeleznek jövőbeli eseményeket.* 62 A nem megfelelően gyászolt mulók azok, akik az élők életét megnehezíthetik, bár általában elmondható, hogy a visz- szajáró szellemek a gádzsók halottai, akiket nem gyászoltak meg tisztességesen. A szellemekről és a velük való találkozásról szóló történetek általában ezekről szólnak. A halottak azonban nem önmagukban veszélyesek vagy fenyegetőek, hanem tisztáta- lanságot, így végső soron magát a halált hozhatják be a közösségbe, ami ellen védekezni kell, akár a gádzsó pap „szolgáltatásának” igénybevételével is.63

A cigány közösségek nem ismernek el saját belső hierarchiát, és nem rendelkeznek írott törvényekkel és szabályokkal sem. A mulók felsőbbségét azonban elismerik, akik a „jótálló” szerepét töltik be közösségeikben. Manna így foglalja össze a mulók társadalmi szerepét:

A mulók tehát hozzájárulnak a társadalmi rend fenntartásához; lehetővé teszik, hogy a közösséget alkotó családok közötti kényes egyensúly fennmaradjon, illetve meglegyen. Ez magyarázza, hogy miért ők alkotják a cigány szertartások „szívét”, központi éltető erejét (...) A mulók tulajdonképpen olyan előírások által meghatározott szerepet töltenek be, ami egyenértékű az írásos törvények adta szerepkörrel, valamint az írásos törvények tiszteletben tartására létrehozott apparátusok szerepével; ez az, ami marad, ami nem változik az egyes emberekhez képest, akik a jogot gyakorolják. Ilyen erőt tulajdonít a mulóknak a szakralitás, amivel a cigány kultúra felruházza őket, márpedig szent az, ami „jellegzetesen változatlan”.64

A mulók szentsége nem az isteniből fakad, hanem a rituálékból. Az isten az még azon a világon is túl van. Bár tisztelik Devlát vagy Delt és a devlorokat, vagyis kisi- steneket, ők azonban pusztán a földi szerencsét befolyásoló mivoltukban érdekesek. Zatta egyenesen azt állítja, hogy ezek az alakok a környező népektől való átvételek maradványai.65 Istenük nem teremtő, nem megváltó, pusztán arról „tudnak”, ami az épp aktuális földi létezéshez kapcsolja őket, vagyis amennyiben „használható”. Fia mégsem adna jó szerencsét, azt is elfogadják, beletörődő, egyfajta fatalista rezignáltsággal, hiszen a jelenben élni kell, az átmenetet örökké kell tenni, a hosszú utat végig kell járni, a közösséget fenn kell tartani és a gádzsóktól meg kell őrizni.

AZ ÁTMENETISÉG KULTÚRÁJA

Prónai Csaba (szerk.): Cigányok Európában. Kulturális antropológiai tanulmányok 2. Olaszország. Új Mandátum, Budapest. (213-382.) 376.

62 Zatta: i.m. 117.

63 Fonseca: i.m. 411.

64 Manna: i.m. 244-245.

65 Zatta: i.m. 161.

2013/1-2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 109