Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Fodor Ferenc: Transparentia Dei (Zsolt 116,3)
Fodor Ferenc szakai fagyok. A nyiladozó rügyek elfagyhatnak, s akkor odavész az egész évi termés. Évszázadok során különös szokás honosodott meg: alkonyattájt, amikor már fagyni kezd, a gazdák vízzel locsolják meg a rügyet bontó fákat, s hamar jégburok veszi körül a rügyet. A rügy és a jégburok között elkezdődik az olvadás, a növény valami kis oxigénhez jut, a reggeli olvadásig eltelő néhány óra alatt nem pusztul el. Másnap délelőtt a jég teljesen elolvad, de éjjel a jégpáncél megvédi a rügyet a fagyástól. Szép húsvéti gondolatot fogalmaz meg a természet. Isten Krisztus halála kötelékeivel vett körül bennünket, hogy Fia engesztelő halála által életet adjon. Nagypéntek gyászával, nagyszombat Krisztus-nélküliségével, mint fagyos jégburokkal, vette körül a világot, hogy a feltámadás hasznát és örömét adja nekünk. Olykor személyes életünk ezernyi szenvedése is ilyen jégburok. Szenvedve az életértékeink egészen máshová helyeződnek, belül egy egészen más, letisztult látás formálódik: a jövőkép, az élet. Erre szükségünk van. De azoknak is, akikhez küldetünk, mert a teremtett világ sóvárogva várja azok megjelenését, akik az élet értelméről, távlatairól valami többet tudnak mondani, mint egy helyzet manipuláltan túlzó vagy éppen puszta tárgyilagos leírását. A tapasztalati világon túli láttatásáról van szó. Ez a transparentia Dei titka. Átsejük valami rajtunk Isten mennyei világából, s hírnökeivé válunk annak a felismerésnek, hogy O fölötte van mindannak, amit mi halál kötelékének látunk. 8 Sárospataki Füzetek 2012/1
