Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Ősz Előd: Szőlősi Bede János Institúciói - A sárospataki könyvtár egyik korai alapítója

Ősz Előd

Wagner23 mesei (Meschendorf) lutheránus lelkipásztor vásárolta meg Segesváron. Tőle Johann Theophil Ziegler24 nevű szolgatársához került. Valószínűleg ő ajándékozta a nagyszebeni lutheránus gimnáziumnak, hiszen a bejegyzések kronológia sorában az iskolai 18. századi könyvtárosáé az utolsó.

Kálvin főműve végleges változatának az ún. Nagy Institúciónak (1559) tizenkettedik latin nyelvű kiadása 1592-ben Genfben jelent meg Johannes le Preux nyomdájában. Az egyetemes Kálvin katalógus 44 példányát jelzi 39 könyvtárban.25 Az erdélyi gyűjteményekben hatot találtunk belőle, Szőlősi példányára a gyulafehérvári Batthyaneumban találtunk rá, könyvtári jelzete: E2 VIII 6.

Kötése reneszánsz vaknyomásos bőrkötés, eredetileg két fémkapoccsal és míves fémsarkakkal. Az egyik kapocs ép, a másiknak csupán sarka maradt meg. Valószínűleg wittenbergi mester munkája. Első tábláján Kálvin vaknyomásos portréja látható. A német reneszánsz kötésekre jellemző, a tulajdonos monogramját illetve a bekötés (és/vagy vásárlás) időpontját megörökítő supralibros sem hiányzik: G T / 1597. Ha a monogram mögött rejtőző személyt azon magyarországi diákok között keressük, akik 1597-ben Luther városában tanultak, akkor egyeden lehetséges megoldás kínálkozik: Thúri György. Ő Rákóczi Zsigmond alumnusaként indult külföldre. 1597-ben subscribált Wittenbergben, majd 1600. július 29-én Heidelberg- ben,26 1601-ben még ott volt. Több üdvözlő verse jelent meg Wittenbergben, Pál két levelét fordította le görögből héberre. Részt kellett volna vennie Szenei Molnár Albert bibliakiadási munkájában, ám haza készült, ezért nem vállalkozhatott a munkára. Hazatérése után Putnokon, Munkácson (1605—1608) és Sátoraljaújhelyen (1612) volt lelkipásztor.27

A kötet címlapján (3. kép) a következőket olvassuk: Sum loannis B. Sgeoleosini Emptus Heidelb: aur. 1. Ungarico 1601. Valószínűleg közvedenül Thúri Györgytől vásárolta a kötetet, hiszen 1601-ben mindketten a Palatinátus székvárosában tanultak. Az adás-vétel arra világít rá, hogy a külföldön peregrináló magyar diákok szoros kapcsolatban voltak egymással, nagyon sokszor könyveiket is egymás között adták- vették.

23 Michael Wagnerrel 1722-ben Jénában peregrinált, majd Felméren (1731-1741) és Mesében (1741— 1764) volt lelkipásztor. Szabó Miklós—Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Marosvásárhely, 1998. (A továbbiakban: Szabó—Szögi) 495.

24 Johann Theophil Ziegler (1738—1798) Szebenben, Erlangenben (1760) és Jénában (1761) tanult, hazatérve Szebenben volt tanár, majd prédikátor, 1775-től haláláig Bolkácson lelkipásztor. (Szabó- Szögi 517.)

25 BiblCalv. III. 1565—1600. Génévé 2000. nr. 92/2

26 Eie Matrikel der Universität Heidelberg von 1386 bis 1662. II. Heidelberg, 1886. 203.

27 Életrajzáról lásd bővebben: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 636., Heltai János: Adattár a beidelbergi egyetemen 1595—1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról. In: Az Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve. 1980. (A továbbiakban Heltai 1980) 336., Herepei János: Alvinczi P. Péternek külső országokból történt visszatérése és erdélyi útjáról való feljegyzések. In: Uő: Adattár 17. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. 328.

66 Sárospataki füzetek 2012/1