Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Ősz Előd: Szőlősi Bede János Institúciói - A sárospataki könyvtár egyik korai alapítója
Ősz Előd SZŐLŐSI BEDE JÁNOS INSTITÚCIÓI A SÁROSPATAKI KÖNYVTÁR EGYIK KORAI GYARAPÍTÓJA1 A Sárospataki Református Kollégium könyvtára egyike a legrégibb magyarországi protestáns gyűjteményeknek. A reformáció századában már létezett, sőt néhány 16. században adományozott kötet ma is gyűjteményben van. Az adományozók és a könyvtárosok gondoskodása mellett a történelem viharainak is őrzi a nyomát. A kollégium 1671-ben a Báthori Zsófia támogatását élvező jezsuiták elől menekült, és a könyvtár máris kétfelé szakadt: egyik Sárospatakon maradt a jezsuiták birtokában, a másikat magukkal vitték a Debrecen irányába távozó tanárok és diákok. Ez a könyvtár-töredék részben Debrecenben maradt, részben tovább vándorolt az iskolával Gyulafehérvárra. Ebből a gyűjteményből vittek vissza Sárospatakra ismeretien számú kötetet azok a diákok, akik 1682-ben, a város felszabadulása után visszatértek. A Gyulafehérváron maradt iskolát 1711-ben utasították ki régi épületéből, és hét évig tartó hányattatás után, 1718-ban telepítette le Marosvásárhelyre az Erdélyi Református Főkonzisztórium.1 2 A fent vázolt mostoha sorsot már csak tetézte a „felszabadító” orosz hadsereg 1945-ös hadizsákmány-szerzése, amelyet a kötetek nagyobbik részének 2006-os hazatérése orvosolt valamelyest. A Sárospataki Kollégium 1671 előtti könyveit tehát minimum négy helyen kell keresni: a Sárospataki Kollégiumban, a sátoraljaújhelyi jezsuita rendházban, a Debreceni Kollégium könyvtárában, illetve a Marosvásárhelyi Kollégium könyvtárában, melyet ma a Teleki-Bolyai Könyvtárban őriznek. De nemcsak ezek a gyűjtemények rejthetnek pataki köteteket. Könyvtárosok között közhelyszámba megy a félig tréfás, félig igaz mondás: A könyv akkor van biztonságban, ha senki nem veszi le a polcról. Eszerint a sárospataki könyvek soha nem voltak biztonságban, hiszen nemcsak olvasók vették le a polcról, hanem gyakran utaztatták őket. Utazás közben pedig könnyen elkallódhatnak az olvasmányok. 2009—2010-ben Kálvin János műveinek 16—17. századi kiadásait keresve kutattuk át a régi erdélyi könyvtárakat (350 tételt tartalmazó virtuális gyűjteményünk katalógusa az elkövetkező hónapokban remélhetőleg napvilágot lát.). E kutatás közben akadtunk rá két Institúció-kiadásra, amelyek egykor Szőlősi Bede Jánosnak birtokában voltak. A tulajdonos személye után kutatva kiderült, hogy a fent említett gyűjteményekben könyvtárának mintegy tucatnyi corpusa maradt fenn. A következőkben elsősorban a két Institúció-példányt szeretnénk bemutatni, nem feledkezve meg arról az együttesről, amelynek egykor részei voltak. 1 Köszönöm Sipos Gábornak, hogy lektorálta a tanulmányt, Buzogány Dezsőnek pedig azt, hogy ellenőrizte és jobbította a latin szövegek fordítását. 2 A könyvtár részletes történetét lásd: Fekete Csaba—Kulcsár György—Monok István—Varga András: T'artiumi könyveshá^ak (Adattár 14.). Bp. — Szeged 1988. (A továbbiakban: Adattár 14.) 7—85. 2012/1 Sárospataki Füzetek 59
