Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation
Barnóczki Anita ben a nyugati kulturális köntösben terjesztjük, akkor magát a pluralista gondolkodásmódot is megosztjuk, vagyis előidézői és erősítői vagyunk egy minket fenyegető folyamat terjedésének. Az ezerféle pluralizmussal jellemezhető globális kultúrában figyelmünket épp a sokszínűség vonja magára. A sokszínűség, sokszerűség értékké vált, amelyhez képest az „egyféle” mindenképpen szegényes, tehát nem kívánatos lesz. Az ebből fakadó bizonytalanságot és űrt a gazdasági egységesítésen kívül a technológiai egységesítéssel kívánjuk halványítani. A sokszínűségből, a folytonos választási lehetőségként megélt választási kényszerhelyzetből következik a „most” kultuszának erősödése, valamint a felszín, megjelenés és forma fölértékelődése a tartalomhoz képest.58 Mindezek alapján a szekularizációra és globaüzmusra építő, pluralizmusközpontú postmodern kultúra sajátos hiánykultúra. Pontszerűségéből hiányzik a tér dimenziója, az idő térbelisége, a viszonyulások választhatóságában és választási kényszerében a választások módja és rendje, és ebből fakadóan hiányoznak az egységes narratívák is. Az ebben a kontextusban értelmezett inkulturációs feladat erősen tol bennünket abba az irányba, hogy fölvegyük környező világunk gyorsan és folyton változó ruháit, átvegyük technikai megoldásait, és állandó versenybe kényszerítve bennünket elfeledted velünk, hogy első és egyházi mivoltunkat meghatározó egyetlen feladatunk annak megfelelő meghirdetése, hogy Jézus Krisztus. II/. Inkulturációsfeleletek — igényekre vagy ssfikségletekre adott válaszok Modern világunk kontextusában az egyház nincs otthon. Társadalmi folyamatok értelmezésében már alig taglalják szerepét, és a kultúra szinte valamennyi területe elszakadt a vallástól, szekularizálódott. Az emberek alapvető értékei, és ezen megváltozott értékek mentén érzett és megfogalmazott igényei is megváltoztak. Az alapvető szükségletek azonban általában véve jellemzik az embert, és tartalmuk minden korban ugyanaz, még ha a szavakban, ideálokban, eszményekben való megfogalmazásuk és hangsúlyaik eltérőek is. Általános szükséglete az embernek az igazság léte és az igazsággal való kapcsolat, az értékek megléte, a bizonyosság, és hogy dolgoknak, folyamatoknak és szimbólumoknak jelentése legyen. A modern, posztmodern ember keresi az állandóságot, és ebben a keresésben vagy a fundamentalizmust találja megoldásnak, vagy például az új spiritualitást, melyben vallási mozgalmak, tanítások, hitek és hiedelmek sűrűsödnek össze megfoghatónak tűnő egésszé. Ebben a keresésben — ahogy Pedersen fogalmaz59 - az egyház gyakorta nem is szerepel az alternatívák között. El kell-e fogadnunk marginalizálódásunkat, vagy vissza kell-e térnünk egy régebbi, jobbnak tűnő korszak egyházi gyakorlatához? Engednünk kell-e, hogy az egyház áldozatul essen korunk változásainak, vagy el kell-e szigetelődnünk, hogy tisztán megélhessük identitásunkat? Ezek a kérdések logikusan következnek helyzetünkből sok teológus számára. Elunsberger és Van Gelder szerint igaz, hogy a társadalom megváltozásával újra kell gondolnunk az egyház világszemléletét, programját, a papság és a laikusok te58 Van Gelder, i.m. 26-51. 59 Pedersen, i.m. 450, 458-459. 52 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2012/1