Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation

AZ INKULTURÁCIÓ JELENSÉGÉRŐL

szekularizációnak mint folyamatnak a létezését, értelmét is kétségbe vonják.46Amint azonban a társadalmi változások folyamatait a filozófiai (netán teológiai) rendszerezés igényével vizsgálják, sokkal árnyaltabb kép alakul ki, mely gondolkodásra, cselekvésre késztetően képes bemutatni korunk egyik jelentős kihívását.

Hogy mennyire átható a modern kultúra szekuláris volta, azt C. B. Kaiser47 hat szempont köré csoportosítva foglalja össze. Legelőször is a modern nemzetállamok létrejöttével megtörtént az állam és az egyház szétválasztása (társadalmi aspektus), majd a magyarázhatóság, tárgyszerűség, mérhetőség tudományos kritériumai mentén minden, ami emberi eszközeinkkel nem bizonyítható, a személyes meggyőződés minősítést kapta, és ezáltal elvált a nyilvánostól, közösségitől (spirituális aspektus). Az egyén ezzel párhuzamosan egyre kevéssé gondolkodik közösségben, kivonul a közösségi feladatokból (szociálpszichológiai vonatkozás), gondolkodásában, önkifejezésében pedig rés támad az alany és a tárgy között (fenomenológiai szempont). Mindeközben a szellemtelenítés anyaggá teszi a kozmoszt, mely így élettelen (kozmológiai szempont). Legvégül a klasszikusan értelmezett kultúra maga is sze- kularizálódik: életmintái, sablonjai meghaladják a hagyományt, közösséget és a környezetet jelentő teret.

Hegedűs ugyanezt a folyamatot az eredmények, következmények, vagyis a jelen helyzet szemszögéből írja le.48 A modern társadalomban a vallás elveszti korábbi világértelmező szerepét, hiszen a társadalmi konszenzus mint olyan, megszűnik. Ebből az egyházak társadalmi térvesztése, profán tárgyú szerepeinek csökkenése is következik, és az intézményes vallásosság mellett vagy helyett egyre erősödik a magán-vallásosság. A hagyományos vallásgyakorlati, felekezeti formák helyett új formák jelennek meg. Éppen ezért kérdés lehet, hogy egyértelműen a keresztyénség visszahúzódásáról kell-e beszélnünk, vagy ingadozásról, esedeg formaváltásról. Az általánosan érvényes válasz megtalálását az is nehezíti, hogy a megközelítőleg azonos berendezkedésű és fejlettségi szintű európai országokban eltérő vallásossági minták találhatóak.

Az egyházunkat is magában foglaló mai társadalmunk szekularizált társadalom. A szekularizációról való gondolkodás azonban segít megérteni társadalmunk, kultúránk jellegzetességeit. Nem érdemes tehát szomorúan a szép (és emlékezés által egyre inkább megszépülő) múltat emlegetni, szidva a világot, mely egyre „istentelenebbé” válik. Célravezetőbb, ha átgondoljuk, hogy a kultúra egyes területeinek szekularizációja milyen változásokkal jár, hogyan tudjuk ezeket értelmezni, hogyan kell erre reagálnunk teológiai gondolkodásunkban és gyakorlati egyházi életünkben — hogyan segíthetjük elő a keresztyénség újbóli inkulturációját? Nem a szekularizáció fenyegeti ugyanis egyházi létünket.49 Az egyház küldetése a mindenkori világba szól, melyben Isten népe mindig is furcsa és idegen volt,50és idegen lesz. Kultúrája

46 Példa erre az eredetileg 2001-ben megjelent, és népszerűsége okán immár második kiadást megért: BROWN, Callum G: The Death of Christian Britain. Understanding secularisation 1800-2000. Second Edition.

47 KAISER, Cristopher B.: „From Biblical Secularity to Modem Secularism”, 79-112.

48 HEGEDŰS Rita: „A vallásosság kérdése Magyarországon nemzetközi és magyar kutatások eredményeinek tükrében”, 113-126.

49 PEDERSEN, Else Marie Wiberg: „New Spirituality and the Crisis in European Churches and Cultures”, 465.

50 Hunsberger-van Gelder, i.m. xiii.

2012/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK49