Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Brinkman, Martien E.: Kölcsönösnek tekinthető-e az antropológia és a krisztológia kapcsolata?

Kölcsönösnek, tekinthető-e...? miféle „antropológiai istenbizonyítékot” kínálnak, hanem azt mutatják meg, ho­gyan segíthet a teológia — ebben az esetben a krisztológia — kiutat találni az antro­pológia útvesztőiből, és tisztázni annak ellentmondásait.28 Jó példát állított elénk a dél-afrikai regényíró J. M. Coetzee egy lenyűgöző esz- széjében, mely az önvallomások szerepét fejtegeti az önéletrajzi írásokban. Ebben a 42 oldalas írásában Tolsztoj, Rousseau és Dosztojevszkij műveiben található önval­lomásokat elemez. Arra a következtetésre jut — Dosztojevszkij nyomán —, hogy az igazi vallomás (gyónás) nem az én steril monológjából születik meg, még csak nem is az énnek önmagában való kételkedéseivel folytatott dialógusából, hanem hitből és kegyelemből. Dosztojevszkij feltárja a szekuláris vallomás (gyónás) zsákutcáit, hogy végül a gyónás szentségére mutasson rá, mint ami az egyetlen út az önmaguk­ról való igazsághoz. Arról beszél, hogyan tör be a kegyelem a világba.29 Coetzee ezt a meglátását a jelenlegi dél-afrikai helyzetre is alkalmazza, különösképpen is a Bi­zottság az Igazságért és a Kiengesztelődés munkájára. Egy krisztológiai kérdés — ebben az esetben a megbocsátás — kerül alkalmazásra a humántudományok terüle­tén, a társadalomtudományok világában. Ez világos jelzése annak, hogy a krisztoló­giai fogalmak létező antropológiai fogalmakat alakíthatnak át. Arra a következtetésre hajlok, hogy inkább az antropológia krisztológiai meg­közelítése, mintsem a krisztológia antropológiai megközelítése az alkalmas az ant­ropológiai fogalmak átalakítására, amikor azok krisztológiai alkalmazásra kerülnek. Részben azt is kimondhatjuk, hogy a krisztológia saját antropológiai kategóriáit hozza létre. Jézus élete (mely a kereszthalálban és a feltámadásban éri el csúcspont­ját) átformáló erejének köszönhetően elkerülhető annak veszélye, hogy létező ant­ropológiai kategóriákat erőltessünk a krisztológiára. Természetesen minden kriszto­lógiai megközelítésnek tartalmaznia kell létező antropológiai kategóriákat. Máskü­lönben az emberi kommunikáció lehetetlen lenne. A Krisztusban való üdvösség az emberekről szól (nemcsak), és éppen ezért olyan terminológiákban kell megmagya­rázni, amely az emberi élet központi kérdéseit érinti. A krisztológiának tehát szóté- riológiaként antropológiai kérdésekkel kell foglalkoznia. Ezek a kérdések azonban — és ez itt a lényeges pont — csak részben ismertek ér­telmünk számára. Valós jelentésüket, értelmüket fel kell tárni. Néhány modern filo­zófus — mint pl. Jean-Luc Marion, Paul Riceour és Charles Taylor — érdeme az, hogy megmutatták, az általános emberi alaptapasztalatok maguk követelik meg az emberi „Én” önmagát megalkotó jellege korlátozott szerepének világos(abb) meg­látását. Pusztán antropológiai érveléssel azt mutathatjuk meg, hogy ezek a kérdések üdvösséges áttörésre vágynak. Számos modern film — többek között a Babette lako­mája (1987) és a Hétköznapi mennyország (2004) — kiváló jelzései ennek a vágynak.30 28 Vö. P. Ricoeur, ‘Thinking Creation’ in: A. LaCocque and P. Ricoeur, Thinking Biblically: Exegetical and Hermeneutical Studies Chicago-London: The University of Chicago Press, 1998), 31-67. 29 Vö. C. M. Coetzee, ‘Confession and Double Thoughts: Tolstoy, Rousseau, Dostoevsky (1985)’ in: D. Attwell (szerk.), J. M. Coetzee — Doubling the Point: Essays and Interviews, Cambridge-London: Har­vard University Press 1992, 251-193, esp. 291. Ld. ugyanebben a kötetben annak az interjúnak a szövegét, mely Coetzee-val készült erről az esszéjéről, 243-250, esp. 249. 30 Babette Eakomája, a dán filmproducer Gabriel Axel filmje, a dán írónő, Karen Blixen (Isak Dinesen) azonos című, meglehetősen hosszúra sikerült meséje (1950) alapján. Vö. W. M. Wright, 'Babette’s Teást A Religious Film\ Journal of Religion and Film 1/2 (1997), 1-28. A Hétköznapi mennyország Kay 2012/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom