Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton
MARjovszK-Y Tibor és munkamenetéről, mely előterjesztésnek és az ahhoz fűződő javaslatoknak teljes szövege jelen jegyzőkönyv mellékletét képezi”. Ez az ülés kijelölte személyeiben az új Újszövetségi Szakbizottság tagjait, református részről az Egyetemes Konvent Elnökségének döntése alapján. Ez az elnöki intézkedés lényegesen eltér az Ószövetségi Szakbizottság 1962-es javaslatától (az 1962-es javaslat pedig korábbi bibliatanácsi határozatokat elevenített föl), mert Dr. Budai Gergelyt kihagyta a hármas bizottságból. Elvileg vétett az eredeti javaslat ellen, amely föltétlenül szükségesnek tartotta, hogy az új Újszövetségi Szakbizottságban a régi szakbizottság (1947-1952) egy tagja föltétlenül legyen benne. Ez érthető és megtámadhatatlan álláspont volt: legyen valaki, aki állandóan és azonnal számot tud adni arról, hogy a nemzetközileg jónevű tudósokból összeállított héttagú régi szakbizottság miért fordított úgy, ahogy az 1952-es próbaújszövetséget fordította. Enélkül csaknem kidobott pénzzé válik a befektetett költség, mélyen megaláztatik egy kiváló bizottság és valójában egy bíráló szóra sem méltatják a próbaújszövetség munkáját. Miért nem jelent meg egyházi sajtónkban máig sem legalább egy összefoglaló, részletes és módszeres kritika? Budai Gergely a magyar újszövetség-tudománynak — Erdős Károly mellett — egyik Nestora. Fiókjában ott van teljes és gondos Újszövetség-kommen tár valóban kész kézirata, sőt ezen fölül az Újszövetség egy teljesen új, önálló fordítása, amely a próbaújszövetség után készült el. Megjelent egy kötete az újszövetség-fordítás tudományos kérdéseiről... (Hitelesen tudom igazolni, hogy ezt a fordítást külföldön két helyen is azonnal kiadnák.) A MBT csak ahhoz járult hozzá, hogy „alkalom adtán” Dr. Budai Gergely nyugalmazott teológiai professzor is részt vegyen a fordítás munkájában „szaktanácsadóként”. (Ki fogja adni ezt az alkalmat, és hogy fogja adni Budai professzor az arcát ehhez a szépségflastromhoz ?) Ha pedig Budai Gergely rendes tagsága bármi oknál fogva nem látszott jónak, akkor még mindig szóba jöhetett volna a régi bizottságnak pl. egy aránylag fiatal, de ugyancsak jóképességű tagja, Dr. Békési Andor. Ha már mindenkép be akartak valakit hozni a bizottságba, miért nem Budai mellé, és miért a helyébe hozták be? (A jegyzőkönyv nem mond semmit arról, hogy az Egyetemes Konvent elnökségének a kinevező intézkedése előtt melyik testületi szerv határozott így.) A jegyzőkönyv egy szakasza így hangzik: „Dr. Pálfy Miklós theologiai professzor bejelenti, hogy a bibliafordítás további munkálataival kapcsolatban tett előterjesztésében foglaltakat dr. Pákozdy László dékán, az ószövetségi szakbizottság vezetőjével előzetesen megbeszélte”. Kijelentem, hogy Pálfi előterjesztését (1) benyújtása előtt nem ismertem, (2) az ülés előtt egy este — Németországba utaztomat megelőzően - beszélgettünk ugyan bibliabizottsági dolgokról — mint ki tudja hányszor, amióta ismerjük egymást —, de ebben a beszélgetésben nyoma sem volt semminek, hogy az én nevemben is olyan javaslatot tegyen. Tudnia kellett, hogy a javaslattal nem értenék egyet! (Akkor is, most is ugyanaz volt az álláspontom.) Különben is egy beszélgetés nem megbeszélés, még kevésbé közös írásbeli javaslat. III A Konventi Elnökség 1964. február 14-én délutánra összehívta a két bibliafordító bizottság tagjait. Ezen az összejövetelen többeknél ott volt a Pálfi-féle javaslat. Szerzője nekem nem adott belőle, „az előrehaladott időre tekintettel” föl sem olvasta, csak az asztalra téve az irat tartalmát ismertette. Ekkor tudtam meg, mi van benne; a 140 Sárospataki füzetek2012/3-4
