Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Brinkman, Martien E.: Kölcsönösnek tekinthető-e az antropológia és a krisztológia kapcsolata?
Brinkman, Martién e. ák. Ezt könnyebb szemléltetni egy „felülről” kiinduló krisztológia esetében. Ezért az utóbbira összpontosítok. Az előbbi megközelítéssel szemben a teológiában szoktunk „felülről” kiinduló krisztológiáról is beszélni. Egy ilyen krisztológia Jézus mennyből átszállásából indul ki, szó szerint „felülről”, és Krisztus mennyet és földet összekötő szerepét hangsúlyozza. Ebben a megközelítésben különös hangsúly esik isteni jellegére. Előadásomban most azt szeretném bemutatni, hogy még egy „felülről” kiinduló krisztológia is — a Panikkaréhoz hasonlóan — már létező antropológiai kategóriákat feltételez. Ezért nevezem ezt antropológiai megközelítésnek. Panikkar krisztológiájában a rajtunk kívül álló (extra nos) Krisztus egyben a bennünk lévő {in nobis) Krisztus is. Ez az elképzelés azon a patrisztikus (és ázsiai teológusok között népszerű) elképzelésen alapszik, hogy a makrokozmosz, az „azon túli világ” visszatükröződik a mikrokozmoszban, minden egyes ember értelmében. Kozmológia, világrend és antropológia — embervoltunk — itt szorosan összekapcsolódnak. Panikkar szerint Krisztus a jelképe a viszonylagos (az emberi) és az abszolút (az isteni) közötti közvetítőnek, közbenjárónak, egy olyan is-is valóság, amely Panikkar szerint minden vallásra jellemző. Azt az álláspontot képviseli, miszerint Krisztus nem annyira a keresztyénség Jézusa, mint inkább a theandrikus (egyszemélyben isteni és emberi, vagy gyakran ko^mo-theandrikussvok nevezett) emberi létezés jelképe.6 Mint ilyen, ez a Krisztus fölötte áll a keresztyénségnek (transzcendentálja), és így a többi vallás híveinek nem feltédenül a keresztyénségből levezetett néven kell rá hivatkoznia. Ez nem szükségszerű, hiszen nemcsak azt mondhatjuk, hogy a brahman, a világ lelke, a hinduizmus „ismeretlen Krisztusa”, hanem azt is, hogy Krisztus a keresztyénség „ismeretlen brahman)f\ Mindkét esetben egy olyan valóságról van szó, akinek / aminek teljes jelentőségét az egyes vallások csak tapogatózva írhatják le.7 8 Pannikar tehát úgy értelmezi Krisztust, mint a viszonylagos és az abszolút ösz- szekapcsolódását minden vallásban. így beszélhet az „egyetemes Krisztusról” és a „krisztusi princípiumról”, mely a teljes valóság alapjainál található. Minden teremtmény őbenne és őáltala jött létre, létezik és részesedik a Fiúban; következésképpen minden teremtmény egyfajta krisftofániaf Azt állítja, hogy Jézus a Krisztus epifániá- ja, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy ez a megállapítás csak részben igaz. A krisztofániának ez a Krisztusa nem merül ki Jézusban. Panikkar nem tagadja Jézus életének történeti hitelességét és a testetöltés valóságát őbenne, hanem azt tágabb összefüggésbe helyezi. Jézus életének történeti hitelessége, és az abban való hit, hogy Isten benne testet öltött, szükséges a hitre jutáshoz Krisztusban. Ugyanakkor Krisztus megjelenése (epifániája) nem korlátozódik Jézusra. Panikkar számára Jézus kivételes volta nem kérdés, mivel a kivételes, egyedi voltot minőségi fogalomként kezeli. Következésképpen létezhetnek Krisztusnak más epifániái is — mint pl. a hindu avatárák vagy a buddhista bódhis^attvck. — de egyik sem 6 A mikro- és makrokozmoszra való utalás patrisztikus hátteréről (pl. Pszeudo Dionüsziosz és Hitvalló Maximosz) és a „theandrikus” jelzőről ld. pl. L. Thunberg, Man and the Cosmos: The Vision of St Maximus The Confessor {Crestwood: St. Vladimir’s Seminary Press, 1985). 7 R. Panikkar, The Unknown Christ of Hinduism: Towards an Ecumenical Christophany (Maryknoll: Orbis Book, 1981), 92. 8 R. Panikkar, Trinity and the Religious Experience of Man (Maryknoll: Orbis Books, 1973), 54. és 68. 28 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2012/1
