Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schweitzer Gábor: A "zsidóbérenc". Adalékok Molnár Kálmán közjogász professzor pályaképéhez

Schweitzer Gábor

jogegyenlőségnek emelt fővel kiálló harcosa” volt.3 Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a német- és nemzetiszocialista-ellenes nézeteiről ismert jogtudóst 1944. október 17-én, a Szálasi-féle hatalomátvételt követően a nyilasok Nagykanizsára internálták. Kiszabadulását követően visszatért Pécsre, majd a Pécsi Tudományegyetem képviseletében az 1944. december 21-én Debrecenben összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották4 *. A pártpolitikától addig magát távol tartó professzor a Polgári Demokrata Párt színeiben (de nem a párt tagjaként) vett részt a törvényhozás munkájában. A felszabadulás évében hívta meg ugyanakkor a Budapesti Tudományegyetem jogi fakultása a Tomcsányi Móricz nyugalmazásával megüresedő közjogi tanszék élére, ahol mindössze két évet tölthetett, hiszen 1948-ban az alkotóereje teljében lévő professzort a kultuszkormányzat több tanártársával együtt nyugdíjba küldte. Néhány évvel később, 70. születésnapja alkalmából tanítványai és pályatársai kétkötetes emlékkönyvvel lepték meg, amelyet a Szent István Akadémián nyújtottak át az ünnepelmek. A visszavonulás éveit leginkább életrajzi feljegyzések készítésével, iratai rendezésével és mérhetetlen mennyiségű szépirodalmi alkotás elolvasásával töltötte el.

II.

Molnár Kálmán közéleti szerepvállalásaiban fontos szerepet töltött be az 1930- as évektől kezdve az antiszemita törekvések elleni fellépés. Időskori, 1949-ben írt visszaemlékezéseiben, továbbá életrajzi jegyzeteiben részletesen foglalkozott a zsidósághoz való viszony alakulásának és változásának a megörökítésével. „Voltak ^sidó iskolatársaim, közöttük voltak, akiket kerültem, voltak, akiket sajnáltam, némelyiket becsültem, némelyiket szerettem. Ugyanezt mondhatom azokról a bajtársaimról, akikkel a háborús katonai szolgálat vagy a hosszú hadifogság sivár korszaka hozott össze” — fogalmazott egyik feljegyzésében. Zsidó tanítványairól pedig a következőket jegyezte fel: „Elég nagy számban voltak zsidó tanítványaim, közöttük igen szorgalmasak és tehetségesek, akiket megbecsültem s akiknek - mint bármikor bármelyik tanítványomnak — készséggel voltam segítségükre tudományos törekvéseikben, akkor is, amikor az életbe már kiléptek.>s

Hosszú út állt azonban mögötte, amíg — miként önmagáról írta — „ zsidóbérenc”-cé., máj d az 1938-tólmegalkotott diszkriminatív zsidótörvények egyik legkövetkezetesebb ellenzőjévé vált.6 Visszaemlékezéseiben így vallott az antiszemitizmus mételyéről és saját belső vívódásairól. antiszemitizmus embertelen tobzódásával szemben volt a helytállás a legnehezebb. Részben azért is, mert az antiszemitizmus gyökerei olyan forrásokból táplálkoztak, amelyet a zsidók széles rétegeinek féktelen és aránytalan érvényesülési vágya,

3 Óriás Nándor: Emlékeim töredékei. Szerk.: Ádám Antal. Pécs, 2006. 168-169.

4 Molnár Kálmánt 1944. december 22-én az ideiglenes kormány megalakítása céljából megválasztott 23 főből álló Politikai Bizottság tagjává is megválasztották. Föglein Gizella: Az államfő intézménye és az Ideiglenes Nemzetgyűlés. In: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944- 1945. Szerk.: Feitl István. Budapest, Politikatörténeti Alapítvány, 1995. 137-138.

3 Molnár Kálmán: Zsidóbérenc lettem !??, de nem ennek születtem! MTA Könyvtára Kézirattára, Ms 6218/9.

6 Lásd Schweitzer József — Schweitzer Gábor: Kritikus számvetés. Molnár Kálmán közjogász professzor ismeretlen előadása a zsidóüldözés koráról 1947-ben. In: Találkozások: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Sulyok E., Varga M. Pannonhalma, Pannonhalmi Bencés Főapátság, 2006. 125-147.

62 Sárospataki füzetek2012/2