Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
PÁRHUZAMOK ÉS HATÁSOK értelmet kap, úgy tűnhet, maga a válas2tás aktusa pusztán formális. A Berakhoth 55-ben Rabbi Isaac ugyanis így érvel a közösség vezetőjének kijelölése kapcsán a 2Móz 35,30 alapján: Nem állíthatunk vezetőt a közösség élére beleegyezésük nélkül, miként megmondatott: „Az Úr elhívta nevén Becalélt, Úri fiát” (2Móz 35,30.) Az Örökkévaló, legyen áldott a neve, így szólt Mózeshez: Egyetértesz azzal, hogy Becalel a legalkalmasabb a feladat ellátására? Ő így válaszolt: Mindenség ura, ha Te őt választottad ki, én is őt választom. Isten azt mondta neki: Ennek ellenére menj és beszéld meg velük. Mózes Izrael népéhez fordult: Egyetértetek azzal, hogy Becalelt bízzuk meg a feladattal, mint leginkább megfelelőt? Ők ezt válaszolták: Ha a Szent, áldott legyen a neve, és Te egyetértetek abban, hogyan dönthetnénk másként! Mindenesetre Joseph Herman Hertz a 2Móz 35,30-hoz írt kommentárja szerint „bölcseink úgy magyarázzák ezeket a bevezető szavakat: »az Örökkévaló elhívta«, hogy Becalél kijelöléséhez e fontos feladat végzésére még a közösség jóváhagyása is szükséges volt, mert nem lehet a közösség fölé vezetőt rendelni annak beleegyezése nélkül.”61 A Talmud szövegében a „mik” királyként való uralkodást jelent. Olyan királyét, aki nem egyeduralkodóként, hanem tanácskozás útján hozza meg döntését. A szöveg szokásos angol fordítása - „first consulting it” - jól érzékelteti a folyamatban az elsődlegesség fontosságát, utalva egyben a Királyok Királyával való konzultációra is, akitől eredendően a bölcsességet, a vezetői feladat ellátásának képességét kapta.62 Ez a gondolat folytatódik a református egyház gyakorlatában, amikor is a belső elhívás (vocatio interna) mellett a külső elhívás, tehát adott esetben a gyülekezet választása (vocatio externa) is szükséges valamely tisztség betöltéséhez azzal, hogy a választás aktusa során soha nem hagyható figyelmen kívül az Egyház egyedüli fejének szándéka, akarata, s hogy a jelölt által ellátandó feladat csak a soli Deo gloria elve alapján gyakorolható. Venetianer közlése szerint „az elöljáróság kötelessége volt63 a közjó előmozdítása: rendes istentisztelet-tartás, az alamizsna-kezelés, a bíróság és iskola kielégítő működése; ügyelnie kellett, hogy biztos legyen a városban való tartózkodás; gondoskodott arról, hogy orvos, írnok, fürdő, kutak, illemhelyek legyenek a városban; felügyelt a helység üzleti forgalmára, meghatározta és ellenőrizte a mértékeket, az élelmiszerek árát, a napszámot; gondoskodnia kellett arról, hogy képviselve legyen az ipar minden ága. Kezelte a befolyó pénzeket s adót vetett ki. Határozott községi vagyon szerzése és eladása felett,64 de csak megbízatása határáig, minthogy az elöljáróság csak végrehajtó közege volt a község akaratának,65 s minden új határozathoz az egész község többségének beleegyezése szükségeltetett.66 Arra 61 Joseph Herman Hertz: Zsidó Biblia, Móyes öt könyve és a Haftarák II. Exodus/Smot. Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, Budapest, 1996. 410-411. 62 v.ö. Bit 8,28., lSám 9,16., lKir 3,28! 63 Szanhedrin 17. b. Baba Bathra 7. b., 8. b. 64 Templomot csak az egész község hozzájárulásával lehetett eladni (Orach Chajim 153. 11). 63 Mahri Trani II. 48. említi, hogy az elöljáróság »munhagim al pi am« a község által irányoztatik. 66 Megilla 26. a Szanhedrin X. 5. 2012/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 55
