Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében

Szathmáry Béla

hanem a ténylegesen ellátott feladatok összevetése révén kívánom áttekinteni az első keresztyén közösségek zsidó szervezeti minták szerinti működésének kérdését. A vizsgált időszakot illetően a kezdetet egyértelműen az első pünkösdöt követő közösségek létrejötte jelöli ki, a folyamatot pedig az újszövetségi iratok keletkezése — és nem feltétlenül azok kanonizálása — zárja. A Biblia-kutatás általánosan elfogadott álláspontja szerint az Újtestamentumból megrajzolható egyházszervezet képe a Krisztus utáni századik év képének feleltethető meg.13 * 15 Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a legrégibb egyházszervezetre vonatkozó újtestamentumi iratok eredete és történed értéke a tudományos kutatások eredményei tükrében csak fenntartásokkal fogadható el. Pál levelei közül a római, a két korinthusi és a galatákhoz írt levél tekinthető autentikusnak. Az Újtestamentum többi könyve, bár az apostolok hátrahagyott iratain alapul, de későbbi eredetű, ilyen Máté, Márk és Lukács evangéliuma. A Pálnak tulajdonított kisebb levelek, az apostolok cselekedeteiről írott könyv nem az apostolok korának, hanem későbbi időszaknak a termékei. Olyan célzattal készültek, hogy az egyház apostoli eredetét igazolják. Ezért a korai egyházszervezet és a zsidó közösségek egybevetése során két szakaszra kell bontanunk a fejlődést, az első szakaszt a diakónusok megválasztásáig terjedő szakaszként, a másodikat az ezt követő, a saját vezető testület létrehozásával záruló szakaszként kell vizsgálnunk.

A szervezéstudomány egyik alaptétele, hogy az új típusú szervezetek nem úgy jönnek létre, alakulnak ki, hogy valaki elhatározza valamely szervezet létrehozását, meghatározza a leendő szervezet struktúráját, működési szabályait, majd azt követően kezdi el működtetni, hanem úgy, hogy egynél több ember elhatározza, hogy egy közös célt, egy feladatot együtt kíván elérni, végrehajtani, s a közös munkálkodásuk során a feladatmegosztás révén vertikális és horizontális tagozódás következik be, melyet később szabályokban rögzítenek. A közös cél és feladatmegosztás során megvalósuló munkaszervezés kialakíthat saját formákat, de át is vehet már kipróbált, működőképesnek bizonyult szervezeti mintákat, amelyet aztán a saját képére formál, alakít, esetleg úgy, hogy a régi mintának egészen új tartalmat ad. Ezért abból a társadalmi, kulturális és nem utolsósorban jogi környezetből kell kiindulnunk, amelyben Jézus Krisztus tanításai megfogantak, majd elterjedtek. Nem vitatott tény, hogy az első Krisztus-követő keresztyén közösségek a zsidók között jöttek létre, s olyannyira igaz ez, hogy az ún. zsidókeresztyének úgy gondolták, hogy a Messiás Jézus csak a kiválasztott népet váltotta meg.16 Hosszú időn keresztül a Római Birodalomban is mint egy zsidó irányzatként, szektaként kezelték őket.

A zsidóság az egyiptomi fogságból való szabadulása után megkapta, majd legjobb igyekezete szerint meg is tartotta a Törvényt. Megtartotta, mert megtarthatta a babiloni fogság ideje alatt, majd a Római Birodalom fennhatósága

13 Kovács Albert: Egyhágjogtan. Magyarországi Protestánsegylet, Budapest, 1878. I. kötet 52., Joseph

Klausner: Jégus élete, tanítása és korának viszonyai a gsidó, görög és római források alapján. Logos Kiadó

Budapest, 1993. 33

16 Joseph Klausner szerint a Mk 7,27. és a Mt 15,24 alapján lényegében azt gondolta Jézus is, hogy „Isten országa” Izraelnek van szánva. Joseph Klausner: i.m. 238, 246-247.

46 Sárospataki füzetek2012/2