Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
Szathmáry Béla Párhuzamok és hatások AZ ELSŐ KERESZTYÉN EGYHÁZKÖZSÉGEK ÉS A ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZERVEZETÉNEK FEJLŐDÉSÉBEN/MŰKÖDÉSÉBEN M áig megoszlanak a vélemények arról, hogy az első század egyházközségei rendelkeztek-e valamiféle jogi szervezettséggel. A jogi szervezettséget elvető nézet vezéralakja Rudolph Sohm volt, aki Kirchenrecht című munkájában (Lipcse, 1892) fejtette ki először, hogy az egyház jogi szervezésre alkalmadan, a jog az egyház lényegével ellenkezik, majd képviselte ezt a nézetet következetesen.1 Határozott véleménye: „Nincsen szükség emberi papságra. A hívők minden gyülekezetében megvan az igazi keresztség, az igazi Úrvacsora és a teljes közösség Krisztussal, az egyetlen főpappal és hívőinek közvetítőjével. Még kevésbé van szükségyeg/ alkotmányra, sőt minden jogi alkotmány ki van zárva! Semmiképpen sem rejlik az egyház (kereszténység) lényegében, hogy pápával, püspökkel, egyháztanáccsal és főfelügyelővel az állam példájára jogilag szervezkedjék. Ellenkezőleg! Ha a hívők minden gyülekezete maga az egyház (a kereszténység, az egész kereszténység Krisztussal, aki a kereszténység feje), úgy egy gyülekezet sem gyakorolhat jogi hatalmat más gyülekezeten. És ha egyedül Krisztus a kereszténységnek (az egyháznak, Krisztus testének) a feje, úgy nincsen ember, ki magát az egyház fejévé tehesse. A világi urak uralkodnak és erőszakot gyakorolnak. »De nem úgy lészen tiköztetek (Máté 20,26)«.”1 2 1 „Krisztus összes követőinek egységéből, mint egy nagy szövetkezetből indult ki az egyház fejlődése és alkotmánya. Az összes keresztények e közösségét egyházak nevezzük. A régi kor »eklézsiának«, azaz Isten népének nevezi. A kereszténység Izrael népe, az Újszövetség Istenének kiválasztott népe. Isten e népének ígértetett meg Krisztusnak és vele együtt Istennek jelenléte e nép körében. Az eklézsiában minden egyes keresztény a teljes közösséget élvezi Krisztussal (Istennel) és ezzel együtt az isteni, (szellemi), kegyelemadományok teljességét. Minden keresztény tagja a kereszténységnek, az eklézsiának, az egyháznak. Innen ered a kérdés: hol van az eklézsia? Az apostoli korszak a kérdésre így válaszol: ahol ketten vagy hárman Krisztus nevében egybegyűlnek, ott van az eklézsia (az egyház). Mert Krisztus azt mondotta: ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Máté 18,20).” Rudolf Sohm: ’Rövid egyháztörténet, Lipcse, 1916. Magyar fordításban: Franklin Társulat, Budapest, 1922. 37. 2 Rudolf Sohm i.m. 40. 2012/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 43
