Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi köszöntésére

nemcsak egy foglalkozás kezdetének megemlítését találja Westermann, hanem úgy véli, hogy ez egy hosszabb történetre utal, amely nem maradt fenn, még inkább ezt gondolja az ún. Lámek énekben (4,23-24) olvashatókról. Ugyancsak ilyen töredéknek tekinti a 6,1-4-et, az istenfiak és emberek leányainak házasságáról szóló részt. Sajátos megjegyzés Enós nevével kapcsolatban (4,26), hogy akkor kezdték segítségül hívni az Űr nevét. Ebben a kultusz kezdeteire vonatkozó történet maradványát keresi, amiről a környező népek hagyományában is vannak történetek. A sumer-babiloni teremtéstörténetben az istenek azért teremtették az embert, hogy legyenek, akik nekik szolgáljanak. A bibliai elbeszélő előtt ismeretes lehetett a kultusz eredetére vonatkozó ilyen történet, és ezzel szemben fogalmazza meg a maga felfogását. Különböző kiegészítéseknek tekinti tehát Westermann a bibliai genealógiákban található történeti elbeszéléseket.6 Annak az elemzésnek a során lehet erre az eredményre jutni, amely a leírás részleteinek az eredetét kívánja feltárni. Az eredet keresésében nyilván sok feltételezés van, amely bizonyítás nélkül marad, de hasonlóságot lehet találni a környező népek hagyományaiban.

A genealógiák jelentőségét, az Izraelre nézve a környező társadalmakban betöltött szerepét is figyelembe véve, vizsgálta M. Oeming.7 Etnológiai és szociológiai jelentőségét a következőkben foglalta össze: a genealógiáknak van jogi jelentősége, például az öröklési jog tekintetében, van politikai jelentősége az uralom jogos gyakorlására vonatkozóan. Szociológiai jelentősége abban van, hogy valakinek a rangját rögzíti a törzsön belül, történeti jelentősége is van, mivel adatot szolgáltat, forrásul szolgál a történelem megismeréséhez, pszichológiai jelentősége abban van, hogy a közösséghez tartozást igazolja, önazonosságot biztosít, vallásos-teológiai szerepet is betölt a kiválasztottság igazolásában.8 A Genezisben azonban nem pusztán genealógiákról van szó, hanem azokhoz kapcsolódó történeti utalásokról, elbeszélésekről is, ahogyan azokat bővítményekként Claus Westermann vizsgálata tárgyává tette.

A bibliakutatók már elég korán felfigyeltek arra, hogy a Genezisben a rm^m egységeket különít el egymástól, illetve egységeket kapcsol egybe. Az idősebb Campegius Vitringa már a XVII. században felhívta a figyelmet arra, hogy a könyv egészében sajátos szerepe van a fogalomnak. Művében9 arra kereste a választ, hogy Mózes mi módon állította össze művét. Álláspontja szerint a patriarchák lejegyezték az Istentől kapott kijelentéseket és a hagyományokat. Mózes ezeket gyűjtötte, rendezte össze és egészítette ki, ahol annak szükségét érezte. Érvelésében éppen a nnSin előfordulásaira hivatkozik. Olyan helyeken is megtalálja, ahol úgy véli, nem kellene ott lennie, mert az elbeszélés fonalát megszakítja. Ezen túl még olyan helyeken, ahol ismétlődik a már korábban elmondott történet nagyobb részletességgel.10 Ebből azt a következtetést vonja le Vitringa, hogy Mózes első könyve nem

nrnin Is yevecríC

6 Westermann, Claus: i.m. 13-17 pp.

7 Oeming, M.: Das wahre Israel. BWANT. 1990. 9-36 pp.

8 Schreiner, J. : rvnbm in: Theologisches Wörterbuch zum Alten Testament. Begründet G. Johannes

Botterweck und Helmer Ringgren.herausgegeben von Heinz-Iosef Fabry und Helmer Ringgren. Band VIII. Tarsis, 1995. 572 colom

9 Vitringa, Campegius: Observationum sacrarum liber. Franeker, 1683. Caput IV. De Confusione Labii.

10 Houtman, Cornelis: Inleidingin die Pentateuch. Kämpen, 1980. 49. p.

2012/2 Sárospataki Füzetek 15