Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - A. Molnár Ferenc: Összevont zsoltárversszakok a mai magyarországi református énekeskönyvben
A. Molnár Ferenc Összevont zsoltárvers szakok A MAI MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS ÉNEKESKÖNYVBEN S zenei Molnár Albert zsoltárfordításainak (1607), jól tudjuk, mind az egyházi énekkincsben, mind a magyar irodalomban kivételes a jelentősége. „SOKAN ELHALLGATTAK MÁR. Szenczi Molnár Albert... még mindig énekelteti a századokat”.1 A zsoltárok, zsoltárversek, illetve ezek többségének szövege: fohásza, kérése, panasza, dicsőítése, hálaadása minden ember szívéből szólhat ma is. Számos Szenei Molnár-zsoltárfordítás a magyar protestánsok, főleg a reformátusság egy jó részének lett ünnepnapi, mindennapi éneke; nagy hatása volt irodalmunkra, s a beszélt nyelvbe is beépültek egyes szavai, kifejezései. A Szenei Molnár-féle zsoltárok, mint egy, a mai napig (ha a gyakorlatban nem is teljességgel) használt vers- és ének- együttes szintén kivételes jelentőségű. Mindezek hangsúlyozása mellett látnunk kell azonban azt is, hogy a 19. és a 20—21. század változásai közepette a Szenei Molnár-féle zsoltároknak teljes terjedelmében és változatlan szöveggel való szerepeltetése egy általánosan használt nép- énekeskönyvben különböző problémákat is felvet(ett). S ezek a kérdések ma ugyancsak aktuálisak, az egyházi szaksajtó és tudományosság szintén szóvá teszi őket, s a készülő liturgiái, énekeskönyvi reform kapcsán is előtérbe kerülnek. A zsoltárok, illetve az egyes versszakok között ugyanis vannak olyanok, amelyek tartalmilag igen erősen és/vagy részletezően kötődnek az ószövetségi zsidósághoz, vagy vannak például bosszúzsoltárok, amelyek a mai keresztyén felfogástól idegenek, s a szövegekben elavult, avagy félreérthető, magyarázatra szoruló szavak, szóalakok szintén előfordulnak.* 1 2 Úgyhogy református népénekeskönyvek különböző változataiban és kiadásaiban a szövegeken korábban is végrehajtottak kisebb-na- gyobb módosításokat, vagy elhagytak, illetve nem ajánlottak éneklésre bizonyos zsoltárokat, versszakokat. Már Csomasz Tóth Kálmán, a mai magyarországi, az 1948-as, „fekete” énekeskönyv3 fő összeállítója, aki tudvalevőleg a Szenei Molnárzsoltároknak ebben való lehető megtartása mellett állt, az énekeskönyv előszavában ’Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár 99. Készült A sgöveghagyományogódás kérdései a magyar nyelvtörténetben c. OTKA-tervmunka (K 69093) keretében és támogatásával. 1 Sütő András, Engedjétek hoggámjönni a szavakat. Kritérion, Bukarest, 1977. 153. 2 Mindezekről legutóbb bővebben 1. A. MOLNÁR Ferenc, Ssynd Molnár Albert t(Soltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben. Egyháztörténeti Szemle, 10(2009)/3, 56—69 (irodalommal). 3 L. Enekeskönyv magyar reformátusok bastgiálatára. Budapest, Kávin Kiadó, a Magyarországi Református Egyház kiadása, 1995 (és különböző korábbi és későbbi kiadások; az első kiadás: 1948). 2011/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 45
