Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNY - Bartha Ákos: Egy dokumentum a sárospataki faluszeminárium (1931-1951) történetéből

EGY DOKUMENTUM A SÁROSPATAKI FALUSZEM]NÁR1UM TÖRTÉNETÉBŐL

Ennek következtében a szociográfia csupán egy aspektusa volt sokrétű munkásságuknak. A szeminárium egyik legfontosabb eleme a félévenkénti, néhánynapos vidéki „kiszállás” volt, ahol evangelizációs munka mellett a falu és a református gyülekezet körében gyűjtöttek a résztvevők adatokat, amit az anyag feldolgozása követett — immáron Patakon. A szeminaristáknak szellemi és tárgyi néprajzi gyűjtésekre, kiállítások rendezésére, a végzett tagok munkába való bevonására is kiterjedt a figyelmük, amellett, hogy a falvak számára a téli hónapokra negyvenkötetes vándorkönyvtárakat létesítettek, és egyéb szociális falumunkákat is végeztek. Elméleti képzésükön (amiből tulajdonképpen kinőtt a szeminárium), az úgynevezett „szerda estéken” lényegében végigtárgyalták a kor faluirodalmát pártállástól függetlenül, a konzervatív Scherer Péter Páltól a marxizmussal rokonszenvező Veres Péterrel bezárólag. Továbbá, 1935-ben a faluszeminárium résztvevői megrendezték az ország első munkatáborát (melyet még továbbiak is követtek), valamint az első bécsi döntés után a Felvidéken is tevékenykedtek.8

Bár a faluszemináriumot a hallgatók érdeklődése, sőt konkrét kérése hozta létre, kivételes szervezőképességű, a kérdés iránt nyitott, karizmatikus tanáregyéniségek nélkül nyilvánvalóan nem lehetett volna hosszútávon sikeres a kísérlet. Sárospatakon két ilyen tanár is ténykedett: a teológia tanára, Szabó Zoltán és a pedagógiát és filozófiát (többek között) egyaránt oktató Újszászy Kálmán. Szabó professzornak mindenekelőtt termékenyítő szellemét kell kiemelni, mivel a pataki kollégium Trianon utáni fő „profilját”, az „arccal a falu felé” hitvallását ő alakította ki. Eszerint a városhiányos „csonka régióban” a törpe- és kisfalvakra kell a főiskolának elsősorban koncentrálnia, mely felismerés nélkül valószínűleg a faluszeminárium sem jött volna létre.9

A „faluszeminárium atyja”, egyben forrásunk szerzője, Újszászy Kálmán Budapesten született 1902-ben, vidéki származású református szülők gyermekeként. Már gimnazista korában élénken érdeklődött a társadalmi kérdések iránt, a Galilei Körbe járó osztálytársaival együtt örök élménye volt Ady temetése (illetve Ady költészete is). Érettségi után a Pro Christo Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség tahi táborában ismerkedett meg a pataki teológusokkal, többek közt Szabó Zoltánnal. Ezzel sorsa — mintegy hetven évre — össze is forrt Patakkal, bár látókö-rét hároméves peregrinálással tágította. 1932-ben Debrecenben filozófiai doktorátust, 1939-ben pedig Szegeden egyetemi magántanári képesítést nyert, miközben a pataki teológián a filozófiai-pedagógiai tanszéken tanított. 1931-től a Sárospatakon kibontakozó faluszeminárium, 1936-től a népfőiskola egyik irányítója, 1944 és 1946 között a főiskola rektora volt. A professzor az ötvenes évekbeli államosítás után is kitartott Sárospatak mellett, gyűjteményi igazgatóként és főkönyvtárosként folytatva értékmentő munkásságát. Megélhette a Teológiai Akadémia 1992-es újranyitását, ugyanebben az évben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét is. 1994-ben 92 éves korában hunyt el.10

8 A faluszemináriumhoz: OROSZ István, A debreceni és a sárospataki falukutatás, Zempléni Múzsa,

2004/2. (http://www.zernplenimuzsa.hu/04 2/orosz.htm. Letöltve: 2010-01-19), a munka táborhoz: BARTHA Ákos, Masyarorszáí első Nemzeti Munkatábora — a sárospataki diákok útépítése, Sárospataki Füzetek, 2010/4, 59-81.

9 Kilenc évtized. Benda Kálmán beszélgetése Újszászy Kálmánnal — Újszászy Kálmán emlékkönyv..., 32.

10 Újszászy Kálmán emlékkönyv.. .,13-25 (Önéletrajzi írások).

2011/1 Sárospataki füzetek99