Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rogerson, John W.: Sajátos ószövetségi teológia - Kulturális emlékezet, kommunikáció és embernek lenni

Sajátos ószövetségi teológia

dításokra ugyanúgy hatással van az összehasonlító sémi filológia modem tanulmányozása, mint a régészeti felfedezések, melyek fényt derítenek a bibliai héberben előforduló értheteden szakkifejezésekre.5 Egy másik tényező, mely ma a fordítást befolyásolja, a héber költészet sajátos voltának újrafelfedezése a tizennyolcadik századdal kezdődően. Az Ószövetség bármely modern fordítását kisebb-nagyobb mértékben a fordító személye hatja át.

Ugyanaz érvényes az Ószövetség teológiáira is. Akármilyen keményen is törekszenek a tudósok tárgyilagosságra, akármilyen keményen is küzdjenek azért, hogy ne magyarázzák bele saját érdeklődésüket és feltevéseiket abba a módszerbe, amely szerint munkájukat rendezik, nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy adott korban és körülmények között élnek, melyek kikerülhetetlenül érintik és formálják mindazt, amit tesznek. Az 1950-es években Walter Eichrodt és Gerhard von Rad között volt egy vita azzal kapcsolatban, miként kellene felépíteni egy ószövetségi teológiát.6 Eichrodt a szövetséget tekintette koncepciója alapelvének. Von Rád azt kifogásolta, hogy ez nem játszott az Ószövetségben olyan központi szerepet, mint ahogyan azt Eichrodt áhította, és egyébként sem adja vissza hitelesen azt a folyamatot, melynek során Izrael megvallotta hitét, beleértve történelmi hagyományait. Von Rád mesterien megalkotott és nagy hatást gyakorló teológiáját egyébként alapvetően az 1930-as és 1940-es évek német protestáns ószövetségi kutatásának meghatározó érdeklődési körei formálták. Azt is érdemes továbbá megkérdeznünk, hogy von Rád Izrael hite megvallásának hangsúlyozását nem befolyásolta-e valamilyen módon a nemzeti szocializmussal szembeni állásfoglalása és a hitvalló egyházzal történő együttműködése.7

Ugyanígy kell érvelnünk az Ószövetség értelmezése különböző szigorú irodalmi módszereivel kapcsolatban is, mely Wolfgang Richter úttörő munkája óta különösen a német kutatás sajátosságává vált.8 Szívesen kell vennünk bármely arra irányuló próbálkozást, hogy a bibliai szövegek exegézise precizitással és tárgyilagossággal párosuljon. Ismételten: el kell ismernünk, hogy még ezt a szemléletet is

a British and Foreign Bible Society mellőzte, s egy hagyományosabb, a United Bible Societies által megjelentetett kiadást részesített előnyben.

5 J. Emerton: The Hebrew Language, in: A. D. H. Mayes (ed.). Text in Context: Essays by Members

of the Society for Old Testament Study. Oxford. Oxford University Press 2000. 171-199. a bibliai héber tudományágának legújabb fejtegetéseit tekinti át. A régészeti felfedezések eredménye, hogy a héber pim vagy payim az lSám 13,21-ben ismeretien volt, amíg Jeruzsálemben nem találtak egy súlyt, ezzel a szóval jelölve. Lásd Wright, biblical Archaeology 91-92.

6 Eichrodttal kapcsolatban lásd: W. Eichrodt: Theology of the Old Testament, vol. 1. London. SCM

Press 1961. 512-520. Ennek összefoglalása: F. F. Bruce: The Theology and Interpretation of the Old Testament, in: G. W. Anderson (ed.). Tradition and Interpretation: Essays by Members of the Society for Old Testament Study. Oxford. Clarendon Press 1979. 390-393.

7 Lásd R. Smend: Gerhard von Rad. in: R. Smend: From Astruc to Zimmerli: Old Testament Scholarship in Three Centuries. Tubingen. Mohr Siebeck 2007. 170-197 tanulmányát.

8 W. Richter: Exegese als Literaturwissenschaft: Entwurf einer alttestamentlichen Literaturtheorie und

Methodologie. Göttingen. Vandenhoeck & Ruprecht 1971; C. Hardmeier: Erzähldiskurs und Redepragmatik im Aten Testament (FAT 46). Tübingen. Mohr Siebeck 2005; H. Utzschneider: Gottes Vorstellung: Untersuchungen zur literarischen Ästhetik und ästhetischen Theologie des Aten Testaments (BWANT 9.15). Stuttgart. Kohlhammer 2007. A kérdés összefoglalását lásd: J. P. Floss: Form, Source and Redaction Criticism, in: J. W. Rogerson and J. M. Lieu (eds). The Oxford Handbook of Biblical Studies. Oxford. Oxford University Press 2006. 591-614.

2011/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 83