Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között

Kollégium részéről is részesülhessen valami segítségben”32 És ismét: „...az egyik jelentkező igen szegény ember, s ezért - ha lehetséges - szeretettel kérném a díj 1 részét elengedni. Azon azonban, hogy kérésem teljesíthető-e vagy nem, részvétele nem múlik, mert én a sajátomból is hajlandó vagyok fedezni a részvételi díjat.”33 Bizonyára többen lehettek olyanok, akik számára sem a gyülekezet, sem a lelki- pásztor, sem a család nem tudta előteremteni a tandíjat. „... a kántorképző készpénzdíja [...] fizetése alól engem mentesíteni szíveskedjék. [...] jelenlegi anyagi helyzetem következtében csak bejáró tudnék lenni otthoni étkezéssel. A bodrogha- lászi református templomban én is díjmentesen végzek kántorkisegítő szolgálatot, az egyház pedig szintén nem tudja fedezni a tanfolyam díját.”34 „Sajnálattal jelentem, hogy helyettes kántorunk, Tóth Gyula az előképző tanfolyamon közbejött akadályok (llOFt) miatt nem vehet részt.”35

A Kollégiumnak azonban nem állt módjában ennyi mentességet adni. „... a tanfolyam résztvevőinek esetleges díjkedvezményben való részesítésével az igazgatóság csak rendkívül indokolt esetben tud foglalkozni, mert mindössze legfeljebb 1- 2 jelentkező számára tud ilyen segítséget nyújtani.”36 így született meg a döntés, hogy a tandíj egy részét, esetleg egészét is lehet természetbeniekben fizetni. Egy 1950. évi január 28-án kelt nyomtatvány szerint „...lehet természetbenieket (zsír, szalonna, liszt) is behozni, amiket hatósági áron számítunk be”37 A Református Egyház 1951. január 15-i számában közölte a Kollégium, hogy „...az ellátási díjnak 110 Ft-ban megállapított pénzbeli része is megváltható természetben, mégpedig burgonyában, amit 90 Ft-os hatósági áron számítunk be. Aki tehát burgonya szállításához szállítási engedélyt kap, az a pénz vagy annak egy része helyett burgonyát is küldhet vagy hozhat magával.”38 Volt is erre igény a gyülekezetek, a hallgatók részéről, hiszen sok levélben keresték meg a lelkészek a kollégiumot kérdésükkel: „Lehetséges-e, hogy a tanfolyamra jelentkezők maguk kosztolják magukat, vagy a kiadásaik csökkentésére természetbenieket adjanak be?”39

Olvashatunk a dokumentumok között olyan esetekről, amikor nem csupán az anyagiak hiánya, hanem a „rendszer” akadályozott meg egyeseket, hogy ezen egyházi tanfolyamokon tanuljanak. Nemesbikkről az egyik jelentkező végül azért nem utazhatott el, „mert neki olyan állami állása van, ami mellett nincs biztosítva, hogy a kántori szolgálatnak eleget tegyen...”40 Megtörtént a következő eset is: „A kántorképző tanfolyamra felvett Futó Miklós nagybózsvai ifjú, a részvételben megakadályoztatott a helyi tanácselnök ama figyelmeztetése által, hogy amennyiben a községet elhagyja, neki azonnal jelenteni kell, s a következményekért nem vállalja a felelősséget. Apja ugyanis valamiért megfigyelés alatt áll, s a kuláknak történő megbélyegzést nemigen kerüli el. így nevezett ifjú jelenleg nem vesz részt a tanfolyamon, pedig a kijelentkezést is megtette a Tanács előtt. Én magam személyesen felkeresBibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között

32 Tállya, SRKL Kdd. IV. 4.

33 Tiszadada, SRKL Kdd IV. 4.

34 Bodroghalász, SRKL Kdd IV. 4.

35 Alacska, SRKL Kdd. IV. 4.

36 Református Egyház Szerkesztőségének, levél, kelt: 1951. január 25., SRKL Kdd. IV. 4.

37 Nyomtatvány, 1950. január 28., SRKL Kdd. IV. 4.

38 Református Egyház, 1951. január 15.

39 Álmosd, SRKL Kdd. IV. 4.

40 Nemesbikk, SRKL Kdd. IV. 4.

2011/4 Sárospataki Füzetek 137