Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
BlBLIAISKOLA ÉS LAIKUS KÁNTORKÉPZŐ SÁROSPATAKON 1949-51 KÖZÖTT erről a tanfolyamról is lemaradna, mert gyülekezeti érdek részvétele, mivel nincs más kántorunk.”16 feleségem - idősebb asszony - részt venne a tanfolyamon, mert az ő nyakába szakadt a kántorkodás.”17 „... tisztelettel bejelentem feleségemet: Bajusz Gyulánét. Ez idő szerint még nem dőlt el, hogy az egyház költségeihez hozzájárul-e. Amennyiben ez elmaradna, tisztelettel kérném a lehetőség szerinti segítség nyújtását.”18 A miskolctapolcai lelkész is feleségét ajánlotta felvételre az alábbi kéréssel: „... a részvételi díjból - ha nem is felét, de legalább 1/3-ad részt engedjetek el. Ennek okát - egy most induló gyülekezet pénztárát véve alapul a díjlevél tekintetében - azt hiszem, bővebben nem kell részleteznem.”19 A gemzsei lelkipásztor pedig fiát küldte Sárospatakra, akit hazavitt a Debreceni Református Kollégium zenei gimnáziumának első osztályából, „mert a közismereti tárgyakkal nem boldogult”.20 Az ország számos pontjáról érkeztek tanulni vágyók. Legtöbben a régióból, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, Szabolcs-Szatmárból és Hajdú-Biharból. De jöttek a távolabbi vidékekről is, Pest megyéből Pesthidegkútról, Nagykátáról, Po- mázról, Szentmártonkátáról; Bács-Kiskunból Kerekegyházáról, Kisújszállásról, Kecskemétről; Fejérből Sárbogárdról; Tolnából Gerjenből; Baranyából Kölkedről; Somogyból Kálmáncsáról érkeztek jelentkezési lapok. A nagy távolság újabb komoly anyagi terhet jelentett. Baranya megyéből az útiköltség 150 Ft volt, ami jóval meghaladta a háromhetes tanfolyam teljes díját. A gerjeni (Tolna) lelkész ezzel a kéréssel fordult a teológiához: „Tudom, rendkívüli kérés, de a nagy távolság nagyon indokolná, hogy ha lehetne, vasúti kedvezményes igazolványt szíveskedjék küldeni. Ha csak Budapest és Sárospatak közötti lenne, az is jó volna!”21 Határon túlról egyeden felvidéki (Nagyszékely) jelentkezőről maradt fenn írásos dokumentum. Hogy a határontúli kisebbségi református egyházak gyülekezetei nem küldhették el tagjaikat Sárospatakra, az mindenekelőtt a szomszédos „baráti” országok egyház- és magyarellenes politikájával magyarázható. Az anyagi helyzetet tekintve mondható inkább egységesnek a tanfolyamok hallgatósága, alig találunk a jelentkezések között olyat, amelyben ne kérne tandíjkedvezményt a jelentkező személy vagy a lelkipásztor. Kijelenthetjük, hogy szinte kivétel nélkül „a tanfolyam költségeire nézve mutatkoznak nehézségek.”22 Sok esetben a tandíj egy részét igyekezett állni a küldő gyülekezet, más részére pedig kedvezményt vagy mentességet kértek Sárospataktól. Vagy szintén gyakori volt, hogy „a részvételi és ellátási díjat az egyház fizeti, a természetbenieket pedig a magáéból viszi el”23 a hallgató. Például a Csobádról érkezett levélben olvasható a következő kérés: „... az egyházunk által a kántorelőképző tanfolyamra küldött résztvevő részére 40 Ft segélyt juttatni és eszközölni szíveskedjék [a tanfolyam vezetősége]. Gyülekezetünk egyik legelesettebb tagjának gyermeke, aki megítélésünk szerint zenei képességgel rendelkezik, s az egyházunk is csak 158 lelket számlál.”24 Másutt: „egyben 16 Szőlősardó, Abaújtorna, SRKL Kdd. IV. 4. 17 Kiskinizs, SRKL Kdd. IV. 4. 18 Tiszafüred, SRKL Kdd. IV. 4. 19 Miskolctapolca, SRKL Kdd. IV. 4. 20 Gemzse, SRKL Kdd. IV. 4. 21 Gerjen, SRKL Kdd. IV. 4. 22 Ernőd, SRKL Kdd. IV. 4. 23 Eperjeske, SRKL Kdd. IV. 4. 24 Csobád, SRKL, Kdd. IV. 4. 2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 135
