Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Csohány János: Rákóczi családi portrék
CSOHÁNY JÁNOS II. Rákóczi Ferenc Rákóczi és felsővadászi II. Rákóczi Ferenc, 1697-től birodalmi herceg Borsiban született 1676-ban, és a törökországi Rodostóban hunyt el 1735-ben. I. Ferenc választott erdélyi fejedelem és gr. Zrínyi Ilona fia. Néhány hónapos volt, amikor elvesztette apját. Katolikusnak született és annak nevelték, amire nagyanyja, Báthori Zsófia különös gonddal ügyelt. 1681-től Thököly Imre volt a mostohaapja, aki 1683-ban Bécs török ostromába is magával vitte. 1685 és 88 között ő is Munkácson volt, amikor Zrínyi Ilona hősiesen védte a várat a labancok ellen. A vár feladása után Bécsben elválasztották édesanyjától őt is és nénjét is, őt jezsuiták nevelték. 1694-ben a bécsi udvar éberségét kijátszva feleségül vette Sarolta Amália hessen- rheinfelsi hercegnőt, akitől 3 fia és egy leánya született. 1700-ban kezdett szervezkedni egy magyar szabadságharc kirobbantása érdekében. A francia királlyal létesített titkos kapcsolatát futára ámlta el, őt magát 1701. április 18-án elfogták, és Bécsújhely börtönében halálos ítéletre számíthatott. Vele együtt más magyar előkelőségeket is letartóztattak. Bercsényi Miklós gróf a letartóztatás elől Lengyelországba menekült. Rákóczi Ferenc felesége, miután minden szabadítási kísérlete hiábavalónak bizonyult, megszöktette férjét, és Lengyelországba menekítette. Lengyelországból 1703-ban tért haza és 1711-ig vezette szabadság- harcát. Ennek a szabadságharcnak elsőrendű oka a magyar alkotmány politikai sérelme, Erdély függedenségének kivívása, családi jogán fejedelmi trónjának megszerzése volt. Fontos külpolitikai érdek fűződött II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemségéhez. Egyfelől a függetíen Erdély a Magyar Királyság alkotmányosságának őrévé válhatott volna újra, másfelől XIV. Lajos francia király 1644-45-ben szövetségese volt I. Rákóczi Györgynek, és a linzi békét belefoglalták az 1648-ban kötött westfá- liai békébe, amellyel a harmincéves háborút lezárták. II. Rákóczi Ferenc joggal számított arra, hogy XIV. Lajos megsegíti őt mint erdélyi fejedelmet, hiszen dédapja idejében garanciát vállalt Erdély függetlenségéért. Ezt XIV. Lajos király II. Rákóczi Ferenc idejében is érvényesnek tekintette. 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlés II. Rákóczi Ferencet erdélyi fejedelemmé választotta, amit 1707-ben a marosvásárhelyi országgyűlés megismételt, és fejedelmi székébe is beiktatta őt. Igen fontos indítéka volt a szabadságharc megindításának a protestánsok súlyos vallási sérelme is. A fejedelem katonáinak többsége protestáns, főleg református volt, ahogyan az ország lakosságának is a protestánsok alkották a többségét, viszont tábornokai, szenátorai és más felső vezetői többségben katolikusok voltak. Gondja volt rá, hogy a vallásfelekezetekhez tartozáson felülemelkedve nemzeti összefogás jöjjön létre. Mi most vallásügyi intézkedéseit tekintjük át. Erdélyt 1687-ben császári-királyi katonaság szállta meg, függetlenségét elvesztette. I. Apafi Mihálynak 1690-ben bekövetkezett halála után nem engedték megválasztott fiát trónra lépni, hanem az országot a Habsburg Birodalomhoz csatolták. Fejedelme a mindenkori magyar király Habsburg uralkodó lett. Magyarországgal az erdélyi protestáns rendek nem engedték egyesíteni országukat, mert azt remélték, hogy az erdélyi vallásszabadságot biztosító törvények akkor érvényben maradnak. Jól számítottak, de azért ott is megindult az erőszakos katolizálás, azonban a magyarországinál sokkal kisebb mértékben. A Magyar Királyságban Erdély hatalmának meggyengülésétől felerősödött a protestánsok üldözése, a templomok elvétele, különösen katasztrofálissá vált a 90 Sárospataki Füzetek 2011/4
