Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században
Kónya Péter Szlovák reformátusok A 17-18. SZÁZADBAN A reformációval, ill. annak történetével kapcsolatban a múlt századokban több, de csak nagyon kevés igaz nézet terjedt el. Ilyen állítás az is, amely a reformáció egyik vagy másik irányát valamilyen nemzeúséggel akarja összekapcsolni. Tekintettel arra, hogy Magyarország területén a reformátusok többsége magyar nyelvű, az ágostai hitvallású evangélikusok zöme azonban szlovák vagy német nemzetiségű volt, már a reformáció korában kialakult a mindkét irányzat, ill. egyház etnikai determináltságára vonatkozó elképzelés. Ez később a komoly egyháztörténeti és történelmi művekben is megjelent. A szerzők ugyanakkor olyan modern elveket vallottak munkáikban, mint a nacionalizmus vagy a magyarosítás, és keresték ezeket a 16-17. századi református-evangélikus viszonyokban. így a szlovák történészek szerint a kálvini reformáció csak erőszakosan, a földesúri jogok alapján terjedt a szlovák evangélikusok között, és a református egyház „magyarosította” a szlovák ajkú nemeseket stb.1 Ugyanígy a magyar történészek is keresték a kálvinizmus elfogadásának nemzeti vagy nemzetiségi okait, ill. a szlovák reformátusokat csak elszlovákosodott magyaroknak tartották.1 2 Itt hangsúlyozni kell legalább azt, hogy mind a kálvinizmus, mind a luthera- nizmus a reformáció univerzális irányzatait képviselik, és amelyek majdnem egész Nyugat- és Közép-Európában elterjedtek. Az is igaz, hogy a kálvini reformáció a szlovákoknál az ún. második reformációt képviselte, amely a már előtte lutheri szellemben reformált területeket hódította meg. Ez a folyamat kétségkívül ugyanolyan spontán, erőszakmentes volt, mint a lutheri tanítás elfogadása. így a kálvinizmus elterjedésének akadályát nem a nemzetiségi okokban kell keresni, hanem azokban a körülményekben, amelyek gátat vetettek a második reformáció előrenyomulásának. Ilyen gátat alkotott a Tiszáninneni Kerület nyugati határán az öt ágostai hitvallású, szabad királyi városi esperesség, amely a vidéki gyülekezetek vallási életét is ellenőrizte. Ez megállította a kálvinizmust Sáros vármegyében, és nem engedte tovább Szepes vármegye területére. így a kálvinizmus a tizenhárom felső-magyarországi vármegyéből részben vág}' teljesen csak tizenegy területén honosodott meg (Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Borsod, Heves, Gömör, Szabolcs, 1 Pld. VARSIK, Branislav: V^nik a tyvin slovenskjch kalvinov na vychodnom Slovensku. In: Historocky casopis, roc. 39,1991, 2,129-148.1. 2 Hasonlóan vannak, akik a mai magyar és szlovák görög katolikusokat elmagyarosodott, ill. elszlovákosodott ruszinoknak tartják. 2011/4 SÁHŐS PATAKI FÜZETEK 39
