Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Enghy Sándor: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia karácsonya
EngHY Sándor TTpooKuyf|oai aűtoo és a TTpooKUvriGM aütw fordítása mindkét esetben ib'ninntírtb (2,2.8.). A probléma csak az, hogy a bölcseken kívül senki nem jut el az imádatig. Sem a jól informált hivatalos egyház, a vallás képviselői: a főpapok és írástudók, sem Jeruzsálem, sem Heródes. Tehát csak a bölcsek, akik minden valószínűség szerint pogány földről, esetleg Perzsiából érkeztek. Engem ebben a képletben a főpapok és írástudók érdekelnek igazán. Ok voltak a hivatásosak. Náluk volt a történet nagy kérdésére a válasz, hogy hol van a zsidók királya, aki most született (2,2). Senki nem járt annyira közel az igazsághoz, mint ők. Ezért olyan megdöbbentő, hogy az igazság letéteményeseinek életéből marad ki az imádat, a lebomlás. Vagyis számukra hiába volt karácsony, és ami akkor történt, náluk nem érte el a célját. Sok minden összeköt itt bennünket Patakon. Leginkább az igazság, amelyet kutatunk, képviselünk. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy jó egyházhoz tartozunk. Ez hozott ide bennünket, és most ne beszéljünk a kritikáról, vagy arról, amit Hitvallásunkban is az egyházzal kapcsolatban csak hinni lehet és nem látunk. A felelősség kérdését se boncolgassuk most, hogy miként vagyunk felelősek azért, amit vagy akit szeretünk. Az meg tényleg hosszúra nyúlna, ha azt tisztáznánk, hogy lehet-e szeretni az egyházat karácsony után és azután, hogy kiderült: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta. Az igazságérzetünkkel sincs itt baj. Azért gondolkodunk úgy, ahogy gondolkodunk, mert igazunk van. Mert felismertük az igazságot a tudományban. Abból táplálkozunk és élünk. Ezt hirdetjük a kegyességünkkel. Ha nem is mindig százszázalékosan, de nem keverjük össze magunkat másokkal. Annál büszkébbek vagyunk arra ami a miénk, még ha az nem is tökéletes. De hol az imádat jele? Miénk az igazság, mi mindent tudunk, vagy ha nem, mégis úgy nézünk ki, mint akiknek igaza van. Jól álcázzuk másokkal szemben a saját bizonytalanságunkat a gyengeségeinkkel együtt, és nem nagyon látszik rajtunk, hogy zavarna magunkban, tudományunkban az, ami tökéletlen, és bizony belülről annyi sok tudás ellenére sem látszik rajtunk mégsem, hogy karácsony elérte volna itt, falaink között a célját. A Sárospataki Református Teológiai Akadémia hivatásos szakemberei tudnak Isten szeretetéről, de imádatukon valóban átsütne ez a szeretet? Ha igen, akkor minden rendben van a karácsonyunkkal, akkor, amit elméletben a Bibliából és a Bibliáról tudunk, az egybecseng az Úr előtti lebomlás tényével. Az első karácsony főpapjainak és írástudóinak nem a tudásával volt a baj, talán nem is a hivatástudatukkal. Mikeásról való tudásukat a történések igazolták. Tudásuk meg sem rekedt bennük. Azt tovább adták. Csak Ok maguk nem jutottak el Jézusig. Nem az volt a probléma amit tudtak, hanem az, amit tettek. Isten történelemben megmutatkozó hatalma nem kényszerítette őket térdre. Sem karácsonykor, sem azután. Ezért nem is csoda, ha a Heródesre gyakorolt hatásuk is csak a betle- hemi gyermekek halálában vált kézzelfoghatóvá. Idén akkor lesz hihető, hogy karácsonyunk van, ha a mindennapi élet jelei hitelesítik ezt körülöttünk. Az Úr előtt leboruló sárospataki teológiai tudás alkot maradandót a halál erőivel szemben. 8 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/4
