Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 3. szám - Rácsok András: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Egy vallásfelekezet fenomenológiai és szótériológiai bemutatása - Mormonok a XX-XXI. században

A „MORMON EGYHÁZ" FENOMENOLÓGIAI ÉS SZÓTÉRIOLÓGIAI BEMUTATÁSA A kitörés Dolgozni kezdtem a kisvárosi gyárban. Habár a kapcsolatok továbbra is tiltottak voltak, War­ren Jefftől most már távol, könnyebb volt építeni őket. beleestem egy fiúba a gyárból, habár tud­tam, hogy egyszerre több lánnyal is randizgat. A „törvény” embereinek meg volt engedve, hogy egynél több asszonyuk is legyen. Ügy tűnt, hogy fel kell áldoznom az érméseimet, és meg kell osz­toznom majd másokkal ezen a férfin. Egyértelmű volt, hogy e% a kapcsolat is csak oda verethet, amit a vezérelv tanít. Minél többet gondoltam a rendelendő esküvőre, annál jobban elítéltem afi. Teljesen kiábrándultam, amikor találkoztam Matt-tel. Bár a családja a prominens hívők kösfi tartozott, Matt sokszor megkérdőjelezte a törvényt. Összekötöttek minket a közös lázadá­saink. Amikor 18 éves lettem, elhatároztuk, hogy összeházasodunk a próféta hozzájárulása nél­kül. így csendesen házasodtunk össze, csendes békességben, családi jelenlét nélkül. Emlékszem rá, hogy azt éreztem, most valami nagyon gonosz dolgot cselekszem. Mindent otthagytunk, és Ca- lifomiába költöztünk. Annak ellenére, hogy szabadságot szereztünk magunknak, nagyon sok problémánk volt. Klinikai eredmények bizonyítják, hogy korábbi szektatagoknak érzelmi problémáik lesz­nek, maradnak, és gyakran szenvednek döntésképtelenségben, depresszióban, magányosság érzé­sében, bűntudatban és állandó félelemben. Mi ezeket mind megtapasztaltuk, sőt még többet is. Képtelen voltam még a legkisebb dologban is döntéseket hozni. Bűnösnek éreztem magam amiatt, hogy elhagytam a családomat. Segíteni szerettem volna nekik, de attól is féltem, hogy egyszer eljön­nek majd értem. Szégyelltem magam amiatt, hogy többnejűséget gyakorló családban nőttem fel. Mindig aggód­tam, hogy az emberek rájönnek a múltamra, így elkezdtem mértéktelenül inni, dohányozni és drogozni, csak azért, hogy eviláginak nézzek ki. A gondolataimban állandóan magamat gúnyol­tam: Nem vagy normális, hogy elszöktél! Nem maradtál szelíd, és nem engedelmeskedtél a prófé­tának! A pokolba fogsz kerülni! Kerestem különböző terápiákat, de nem tudtam megnyílni. Iszonyatosan akartam hinni Is­tenben, annak ellenére, hogy nem tudtam megmondani, mit tett értem. Próbáltam olvasni a Mor­mon könyvét, de már nem hittem annak sem. Matt-nek is voltak problémái. Gyerekkori zaklatási problémáktól szenvedett, és alkoholista lett. Sokat veszekedtünk, és egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Matt beiratkozott egy 30 napos gyógyterápiára, én pedig ahelyett, hogy segítettem volna őt, elhagytam. 20 éves koromban ott álltam egyedül, elváltán egy olyan világban, amivel még nem voltam kész szembesülni. Annak ellenére, hogy ateistának vallottam magam, gyakran imádkoztam: Istenem segíts megtalálnom az igazságot! Igazi szabadság Néhány évvel később kapcsolatot kezdtem egy munkatársammal, egy katolikus emberrel, neve Tim. Kendszeresen jártunk gyónni és különleges alkalmakkor templomba. A katolikus miséken találkoztam valakivel, akivel azelőtt még soha: Jézus Krisztussal. A mormonoknál a próféta volt a mi közbenjárónk Isten előtt, nem pedig Jézus Krisztus. A katolikus egyházban megtanul­tam, bog Jézust keresztre feszítették azért, hog megfizessen a bűneimért. Ez nagon felkeltette az érdeklődésemet, de nem jártam eleget templomba ahhoz h°g megtudjam, mit is jelent ez igazán. Nagon megjórültünk, mikor megtudtuk, hog áldott állapotban vágok. Kisfiúnk született, és eg darabig annyira jól éreztem magam, olyan volt, mintha sínre került volna az életem. Azután Tim meghalt eg fertőzés következtében, amit nem kezeltetett rendesen. Arra gondoltam, hog Isten valóban léte fik, és nagon haragsfik rám. Ez a büntetésem azért, mert nem maradtam szelíd. 2011/3 Sárospataki füzetek 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom