Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki elhagyta az egyenes utat
BÁLÁM TÖRTÉNETE életben maradása bizonyára nekik is sok pénzt megért —, nem hajlandó semmi kincsért sem az engededenségre. Persze, ha a magyar szöveg után a héber szövegbe is beleolvasunk, a történetünk még világosabbá válik. Ugyanis az a héber szó (!'<*lohim), amit a Bibliánk itt magyarul „Istennek” fordít, az Ószövetség szövegében nem mindig magát Jahvét jelenti, hanem az idegen isteneket (lKir 15,5), isteni lényeket, szellemeket, sőt démonokat is néha ezzel a szóval jelölik. Ugyan így az „Isten embere” (’// lohim) kifejezés jelentése is kibővül. Azt az embert jelenti, akin keresztül Isten, vagy egy szellem orákulumot, kinyilatkoztatást ad. Izraelben ez természetesen Jahve. De ahogyan a Jahve-próféták mellett voltak Baál próféták is, nem ütközhetünk meg azon sem, ha a bálványszentélyek papjait is „Isten emberének” hívták.2 Ezek tulajdonképpen „médiumok” voltak, mert az ókori emberek hite szerint rajtuk keresztül mindig az illető szentély istene vagy démona beszélt, aki megszállta, transzba ejtette a varázslókat, a káhinokat. Az így született varázs költemények szerzője sohasem a varázsló, a káhin, hanem a benne, rajta keresztül megszólaló démon, vagy az araboknál a gin. Az ajándékokkal elkápráztatott Bálám lehet, hogy meg akarta kérdezni Jahvét is, mivelhogy ő volt a szóban forgó nép Istene, és tudta, hogy csak az ő meggyőzésével, esetleg varázs útján való megkötésével sikerülhet az elátkozás. Jahve azonban nem idézhető meg, és nem kényszeríthető semmire. „Nem fog varázslás Jákobon, sem igédet Izraelen" (23). Bálám tehát legfeljebb csak hiszi, illetve a varázslói hírneve megőrzése céljából valószínűleg csak hazudja, hogy Jahve beszélt vele. Nyilván ar2 Az ’is [há]’“ lohim kifejezés 76 alkalommal fordul elő, ebből 55 ízben a Királyok könyveiben. A kifejezést megtaláljuk Mózesre (5Móz 33,1; Józs 14,6; Zsolt 90,1; Ezsd 3,2; IKrón 23,14; 2Krón 30,16), Sámuelre (lSám 9,6 kk. 10), Dávidra (Neh 12,24. 36; 2Krón 8,14), Illésre (lKir 17,18. 24; 2Kir 1,9 kk.), Elizeusra (2Kir 4,7 kk. 19), Sémájára (lKir 12,22; 2Krón 11,2), valamint Igdaüásra (Jer 35,4) vonatkoztatva. De van olyan előfordulása is, amikor anonim személyekkel kapcsolatban található (lSám 2,27; lKir 13,1 kk.; lKir 20,28; 2Kir 23,16 kk.; 2Krón 25,79). Az előfordulási helyek min- denikén karizmatikus személyekkel kapcsolatban találjuk, akiknek az isteni megbízatása azonban eltérő. A kifejezés eredetére nézve nincs kielégítő magyarázat. Nem köthető minden szempontból megfelelően földrajzi tájegységhez, és a VIII.-VI. sz. között működő író prófétákkal kapcsolatban sem fordul elő. Az Illés és Elizeus történetekben való nem csekély előfordulása mindenesetre azt sejteti, mintha az északi országrészben lett volna honos kifejezés, ám vannak locusok, melyek ezt cáfolják (lKir 12,22; 2Kir 23,16). Ugyanígy nem találjuk 77Jhwh összetételben sem, holott a mal’ák ’“lohim mellett a maiák Jhwh előfordul (lMóz 21,17 [mal’ák lohím\, lMóz 31,11; Bír 6,20; 13,9; [mal’ák há’“lohim\, mal’ákJhwh. lMóz 16,7. 9-10; 22,15; 2Móz 3,2; 4Móz 22,22; IKrón 21,30 stb. A mal’ák Jhwh összetétel az itt felsoroltnál sokkal több alkalommal fordul elő.). Illés, aki a Jahve iránti tisztelet szenvedélyesen elkötelezett prófétája volt, 77 há’“lohim-ként említődik (pl. lKir 17,8), és nem ’is Jhwh-ként, holott ez lenne elvárható. Az Izrael környezetéből származó összehasonlító anyag gyér és bizonytalan. Démonokkal, lelkekkel összefüggésben említeni mostani ismereteink szerint nem látszik kellően megalapozottnak. Történt kísérlet arra, hogy az ’// ’“lohim kifejezést ösz- szefüggésbe hozhatnánk az arab dű ’ilahin-si., ami egy ’Hah, vagyis egy isteni lény vagy démon birtokosát jelend, aki egy káhin — jövendőmondó — is lehet. Ebben az esetben azonban az ’“lohim itt nem lehet Jahvével azonos, hanem démont jelenthet, s ha'alat ’óh (lSám 28,7) és az ’is hárüah (Hős 9,7) kifejezésével hasonlítható össze és eredetileg Istentől megszállottat jelölhetett, olyan valakit, akin Jahve szinte 'rajtaütött.’ Wolff szerint az ’ii hárúah népszerű elnevezése az északi országrészben ismert „Isten embere” (77 há’“lohim) kifejezésnek (in: Wolff, Hans Walter: Hosea, Dodekapropheton I., Biblischer Kommentar Altes Testament., 3. verbesserte Aufl., Neukirchener Verlag 1976. 202.). Sellin úgy fogalmaz, hogy a „Lélek embere” inspirált, extatikus személyt jelent, s a kifejezés találó parallelszó a näb’i-r?i (in: Sellin, Emst: Das Zwöljprophetenbuch, A Deichertsche Verlagsbuchhandlung D. Werner Scholl Leipzig, 1929. 96.). 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 203
