Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Marjovszky Tibor: Salamon és a hangya
MARJOVSZKY TIBOR lyűt vigyétek [vissza] a helyére, a bátyját [pedig] hozzátok ide!« A [vezér] így tett és eltűnt a szemük elől. Egy óra múlva megjött egy hatalmas keselyű [vei], amely [olyan] öreg volt, [hogy] nem volt képes repülni. [A vezér] szárnyaival [átkarolta], és odavitte Salamonhoz. [A madár] énekben és zsoltárokban tört ki, magasztalta Teremtőjét és [illendően] üdvözölte Salamont. Salamon megkérdezte: »Mi a neved?« Az így felelt: »El-Taamar.« »Mennyi idős vagy? »Ezerháromszáz éves.« »Tudsz-e, vagy hallottál-e arról, hogy ezen az épületen bejárat lenne?« [A keselyű] így felelt: »Életedre [esküszöm, hogy] semmit sem tudok, de atyám mesélte, hogy létezik egy bejárat a nyugati oldalon, amelyet az évek során belepett a por. Ha kívánod, parancsold meg a szélnek, hogy fájja el23 a port az épület körül, hogy a bejárat előtűnjön.« Salamon parancsolt a szélnek, az fújni kezdett, elfújta a port az épület körül, s előtűnt a bejárat. A bejárat hatalmas volt, vasból készült, s az idők során megégett, és kopottá vált. Láttak egy bereteszelt ajtót [amelyen ez a] felirat állt: Tudjátok meg embernek fiai, hogy jól és örömmel éltünk ebben az épületben sok éven át, de éhínség támadt, s ekkor a gabona helyett megőröltük gyöngyeinket, de ez nem segített rajtunk. Az épületet [hátra]hagytuk a keselyűknek, s leköltöztünk a földre. Ezt mondtuk nekik: »Bárki kérdez az épület felől, annak mondjátok ezt: Készen találtuk.« Az ajtóra ez is fel volt írva: »Egy ember sem léphet be ebbe az épületbe, ha csak nem király vagy próféta. Aki be akar lépni, annak ásnia kell egy lyukat az ajtó jobb oldalánál. Talál egy ajtót és egy üveg ládikát, amelyet össze kell törnie, abban lesznek a kulcsok. Ezekkel ki kell nyitnia [az épület] kapuját, s talál egy arany ajtót. Nyissa ki [az ajtót], s [ekkor] egy pompás [másik] helységbe [jut]. Rubint, topázt, smaragdot, s gyöngyöket lát ott, s még egy falmélyedésben más drágaköveket [is]. Talál különböző szobákat, belső udvarokat, [egyen-egyenként] kővel, ezüsttel, arannyal borítva. Nézzen le a földre, ahol egy skorpió [tábla]képét látja. Ha ezt az ezüst skorpiót [ábrázoló képet] felhajtja, egy földalatti [bezárt] helységet lát. Ki kell nyitnia azt, s rengeteg fajta drágakövet és aranyat, ezüstöt talál. [Lesz egy] bereteszelt harmadik ajtó [is, amelyre] ez van felírva: Az épület tulajdonosa egykor tisztelt és hatalmas volt. Az oroszlánok és medvék félték uralmát és dicsőségét. Itt lakott boldogságban és bőségben. Trónján ülve uralkodott. Eljött halálának ideje, de nem volt rá még kész. Meghalt, s a korona lehullott fejéről. Lépj be az épületbe, és csodálatosat látsz!« [Salamon] kinyitotta az ajtót, s belépett, meglátott egy harmadik ajtót, amelyre fel volt írva, hogy a lakók itt nagy gazdagságban éltek, a gazdagság megmaradt, de ők meghaltak és eltávoztak, az idők nyomorúságai átvonultak rajtuk, míg sírba szálltak, s nem volt többé nyomuk a földön. [Salamon] kinyitotta az ajtót, rubinból, topázból, smaragdból [épített] fülkébe jutott, ahol ez volt felírva: »Bármennyire is ellenálltam, bármennyit olvastam, ettem és ittam is, szép ruhákat hordtam, félelmetes voltam, mégis sokat rettegtem!« [Salamon] tovább ment, s rátalált egy topázból és smaragdból [épült] szép szobára, amelynek három ajtaja volt. Az első ajtóra ez volt felírva: »Embernek fia! Az idő ne riasszon téged, leszállsz majd, eltávozol mostani helyedről, és a föld alatt laksz.« A második ajtón ez állt: »Ne siess, csak módjával, mert ezt a világot felváltja 23 Jelűnek: nsyn liTDD 30 Sárospataki füzetek2011/1
