Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób a Jabbók révénél
JÁKÓB-TÖRTÉNETEK A sors Isten. Éppen a református keresztyénség, amely Isten szuverenitásáról tanít, hirdeti, hogy sors nincsen, csak Isten van. Azt, hogy mik vagyunk, és mi történik velünk, maga az örökkévaló Isten dönti el. Ha úgy döntött, hogy megbünteti az atyák vétkét a fiákban, és a mai nemzedéket véres gombolyagba gyúrja, nem lenne-e jobb felordítani az égre: Kyrie eleison! A halál küszöbén elcsókolni a bocsánat csókjait. De ha úgy szól a végzés, hogy adok neki kegyelmi időt, hogy megtérjen és éljen, ha mellettünk döntött, ki szállhat szembe vele? Ha ő a Sors és ő velem van, belenevetek a halál arcába. Isten az én sorsom. 2) A sorsomban megjelenő Istent Jézus Krisztusban ismerhetem meg. Isten áldása. Ennek az igének a témája közös szükségünk, hogy Isten áldása nyugodjék rajtunk. Ez a Biblia egyik központi mondanivalója: az áldás és az átok. „Ha pedig szorgalmasan hallgatsz a% ÍJ mák, a te Istenednek szavára [...], áldott leszel a városban, áldott leszel a mezőben. Áldott lesz a te céhednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaid- nak ellése.[...]. Ha pedig nem hallgatsz [•••]> átkozott leszel a városban és átkozott a me- ZŐn[- ■ ■]• Bocsát az Ür tereád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel” (5Móz 28,1 kk.). Ha az emberek meghasonlásbán vannak, akkor átkozzák egymást, de amikor egyetértésben vannak, akkor áldják egymást. A lélekben való élet véget nem érő küzdelem, amelynek a célja, életünket összhangba hozni Isten akaratával. A jellem megváltozása. A név az ember igazi valóját, a jellemét jelentette. A nagy kérdés, megváltoztatható-e az ember jelleme? Jákob új nevet és új természetet kapott. Mindnyájunknak sajátos természete van, amelyet részben örököltünk, részben eredményeink és kudarcaink alakítottak. Általában nem érezzük könnyűnek, hogy ezzel a természettel éljünk. De most buzdítást nyertünk arra, hogy ha állhatatosan törekszünk az áldás után, Isten összhangba hoz bennünket ránk vonatkozó akaratával. Színről színre az Istennel. Peniél Isten arcát jelenti. Ez volt a legnagyobb áldás. Látni Istent színről színre. Az élet nem könnyű küzdelem, de ha mi szembenézünk azzal, ami jön és nem bújunk ki a nehézségek és megpróbáltatások elől, eljön az a nap, amikor felragyog nekünk a napfény még akkor is, ha a küzdelem jelei mindvégig megmaradnak rajtunk. Az Újszövetségben Urunk áldását ígérte az alázatosoknak, irgalmasoknak, tiszta szívűeknek. Utolsó feljegyzett tette az volt, hogy áldásra emelte a kezét, segítve bennünket, hogy az ő Atyjának áldása alá jussunk. Az idegen megkérdezi a nevét. A név ennek a kornak a gondolkodása szerint magát az embert jelenti. Amikor Jákob kimondja a nevét, ezzel le is leplezi magát. Jákob vagyok. Ez a név azt jelenti, csaló vagyok. Szélhámos és tolvaj. Egy egész életre megloptam a bátyámat. O maga nevezi nevén a bűnt, amely idáig kergette. Isten színe előtt teljes értékű bűnvallás ez. Ettől a perctől kezdve új emberré lesz. „Izrael legen a neved, mert harcoltál Istennel, emberrel és győztél” (lMóz 32,28). Azért győzött Jákob, mert magát győzte le, s engedte Istent úrrá lenni az életén. Úgy epedt Isten áldásáért, hogy csalni is képes volt érte. Most megkapta az áldást — kegyelemből. 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 145
