Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób a Jabbók révénél
Bajusz Ferenc igehirdetései kés a jelentése.6 Szűk térre való bezárás, az összenyomottság érzése rejlik benne. A középkorban építettek egy érdekes kivégző kamrát. Ennek a kamrának nem volt se ajtaja, se ablaka. A halálra ítéltet egy nyíláson lökték alá. A szerencsétlen csak percek múlva érzékelte, hogy a mennyezet lassan, de feltartóztathatatlanul süllyed, és pillanatok alatt kiszámíthatta, hogy mikor éri el a padlót. Ebből a szorultságból ő nem menekülhet. Valami ilyenféle érzés lehetett úrrá Jákobon, amikor ott a Jabbók révénél meghallotta Ezsau seregének a közeledését. Valóban nagy szorultságban volt. Halálfélelemben. Csak éppen két dolgot nem akart észrevenni. Azt, hogy halálos veszedelmének oka a saját bűnei, és hogy az előrenyomuló emberi bosszú mögött az isteni Bíró akarja őt felelősségre vonni. Tehát, hogy neki nem a bátyjával, Ézsauval, hanem Istennel van számadása! Félelmében segítség után nézett. Hátha segít a régi ravaszság. Kétfelé kell osztani a csapatot, hátha az egyik megmarad. De már maga sem hitt benne. A bűneit fel nem ismerő, de a bűnei következménye alatt szorongó ember nagyon hasonlít Jákobra. Istennel szemben némi szorongást érez, de alapjában véve azt hiszi, hogy Istennel nincs számolnivalója. Amikor utolérik a bűnei, nem ismeri fel bennük a bűnt, okoskodik, ravaszkodik, megpróbálja elfelejteni, eltusolni, csakhogy ne kelljen számadásra állni. Pedig nincs kiút, mint abból a középkori cellából. Isten azt üzeni, hogy a bűn zsoldja a halál (Róm 6,23). Jézus Krisztus keresztje mutatja, hogy mennyire az. Bűneinkből bűnbánat és bűnbocsánat, tehát Jézus Krisztus nélkül nincsen szabadulás. Hiába is próbálkozunk. Ebből a szorítóból csak egyetlen kivezető út van. Jézus Krisztus keresztje. Luther egyszer álmot látott. A Sátán lépett hozzá, hogy hosszú listán elébe tárja a bűneit. Luther végignézte és elismerte, hogy ezek valóban az ő bűnei. De csak ennyit tudsz? — kérdezte. A Sátán újabb listát mutatott, hosszabbat az előzőnél. Luther azzal ugyanezt tette. A harmadik lista után a Sátán kárörömmel szólt Lutherhez: így hát, Márton barát menthetedenül az enyém vagy! Luther nyugodtan válaszolt: Keveset tudsz, Sátán! Majd fogta a három listát, élesen áthúzta, mondván: Jézus Krisztus az én Megváltóm mindezt vérével eltörölte. Ezt nem tudtad, Sátán! Mert a hívő embernek egyedül Istennel van számadása. III. A% imádság Igénk harmadik tanítása, hogy Istennel imádságban kell megvívni a harcot a% új életért. Gyermekkoromban láttam egy képes folyóiratban egy érdekes képet. Az erdő közepén volt egy Osztás. Éjszaka volt. A fák közül villogó szemű fenevadak lestek ugrásra készen egy védtelen kisgyerekre, aki a tisztás közepén állt. De mozdulni sem mertek, mert a gyermek mellett tűzrakás égett. Amíg a tűzrakás ég, nem mertek támadni. így űzte a félelem Jákobot azon az éjszakán az imádság tüzéhez, Isten köze6 A frr gyök jelentés változataihoz és előfordulásaihoz ld. Botterweck, G. Johannes & Ringgren, Helmer: Theologisches Wörterbuch t^um Alten Testament, Band VT., Verlag W. Kohlhammer Stuttgart, Berlin, Köln, 1989. 1113 kk. Zsolt 31,9 versében a zsoltáros arról beszél, hogy az Úr tágas térre állította, majd pedig arról, hogy szorongattatik (10). A »adjá^-nak (9) szemléletes elletéte a /ár (v. ö. még Zsolt 118,5). 138 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
