Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Jehova-jire!

végére. Amikor felemelte a szemét, meglátta a sűrűben a kost. Odament, hogy az elkészített áldozatot ezzel bemutassa. A hálaáldozatot Istennek, aki nem kíván erőnk felett való utakat tőlünk. A hálaáldozatot azért, mert van Istennél gondviselés. Az örömöt, hogy ezt a gondviselést felismerte. Apa és fiú közös tapasztalatát, hogy J ehova-jire!7

Az Úr gondviselése világos a mindennapi életünkben is. Csak képeseknek kell lennünk meglátni. Istennek számtalan ajándéka vesz körül bennünket. Van kenyerünk, otthonuk, kényelmesebb életünk, gyermekeinknek melegebb és több ruha. De vajon a hála ezért megvan-e? Nem marad-e abba a történet azzal, hogy mindezt használjuk, élvezzük, de nincs meg bennünk Isten iránt az elismerés?

7 Jhwh-jíre’, azaz „az Úr [meg]lát.” Hogy Isten utolsó pillanatban történt beavatkozására Ábrahám nem örömujjongásban tört ki, annak az oka a leírás antik nagyszerűségében keresendő. Jhwh-jire'nem más, mint egy nagy nyomorúságból való szabadítás (v. ö. 2Móz 3,7 k.) után megfogalmazott Isten iránti magasztalás kifejezése. lMóz 22,8 összefüggésében a ]hwh-jire’ az Úr gondoskodására, gondviselésére is utal. A 14. versben a]bwh-jire’ összefüggésében konkrét földrajzi helyre nem kell gondolnunk.

124 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2