Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?
JÁKŐB-TÖRTÉNETEK meghallgatja kérésünket. Mert Isten csodálatosképpen meghallgatta Lót kérését. Ez világosan mutatja, hogy Isten hogyan bánik az emberrel. Fokozatosan választ el a földtől, és von egyre közelebb magához, míg végre mi is úgy érezzük, hogy többé semmi másra nincs szükségünk, csak Isten kibeszélheteden szeretetére. A család többi tagjával ugyanennyi baj van. Lót leányai mint az üres árnyékok ődöngenek. Hol ide, hol oda tapadnak, tanácstalanságuk a legnagyobb akadály. Bármerre lépnek az angyalok, mindig útban vannak. A vők meg éppen felnevetnek az angyalok beszédén, szembekacagják az ébresztő és mentő szeretet bizonyságtételét. Tovább akarnak aludni, mulatni, pénz számolni vagy asszonyt szeretni. Minden a világon fontosabb nekik, csak az nem, hogy megmeneküljenek. Azt olvassuk, „kiment azért Dót és beszélt a vőivel, akik az ő leányait elvették és ez} mondta: »Keljetek fel és távozzatok e helyről, mert elpusztítja az Úr e várost.« De vői aytgondolták, hogy tréfálkozik velük" (\\). Ilyen fogadtatásban részesül Lótnák, a világ élvezeteibe elmerült hívő embernek a bizonyságtétele. Újdonsült vejei a szemébe kacagtak. Ne tréfáljon papa! Eddig maga is ugyanezt csinálta, de szent lett egyszerre! Örök szabály ez. Aki a világ fiai szerint él, nem kelhet ki a világ bűnei ellen, nem tehet hathatós bizonyságot ellene. Aki egy húron pendül a világgal, az ne akarja szent fölbuzdulásában megfeddni a világ bűneit, mert annak mindig az lesz a vége, hogy a háta mögött csöndben megmosolyogják. Vajon a mi bizonyságtételünknek van-e hitele odahaza a családban? Lót feleségétől csak egyetlenegy dolgot kívántak meg. Azt, hogy hátra ne nézzen (17), de annyira vonzotta az elhagyott világ, annyira elidegenedett az új élettől, nem akart menekülni, megtérni és újjászületni, hogy visszanézett, és sóbálvánnyá változott. Ha védeni akarnánk, ezer dolgot tudnánk felhozni a mentségére. A szíve nyilván megsajdult arra a gondolatra, hogy kiszakítják régi otthonából, és új hazába, új emberek közé plántálják át. Abban a korban pedig, amelyben ő volt, az ember nem egykönnyen szokik hozzá új életkörülményekhez. Fényűző hajlékát tehát nem akarja otthagyni egy erdei menedékhelyért. Nehéz tehát eldönteni pontosan, hogy miért, de egy kicsit hátramarad, úgy tesz, mint akit nem látnak, szívében csak egy kérdés forog, hogy miként lehetne visszajutni régi otthonába — mert ő azért őszintén nem is hisz az egész dologban —, és így Isten kimondott parancsa ellenére, félig kíváncsiságból, félig honvágyból visszanézett. Sóbálvánnyá dermedt szobra körül évezredek óta zeng az ige: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak” (ljn 2,15). Akik pedig már egyszer megízlelték az eljövendő világ hatalmát, óvakodjanak attól, hogy félútról visszaforduljanak. Mert a bűn veszedelmes, de a visz- szaesés végzetes. A Zsidó levélben ezt tanítja Isten: ,^Aki meghátrál, nem gyönyörködik benne az én lelkem” (10,38). V. V. Hajnalra késő lesz Hogyha azt nézzük, hogy az emberek milyen konokok, süketek a mentő igével szemben, ha azt látjuk, mennyire nem fontos, amit prédikálunk, amiért a lelkünket kitesszük, el kell csüggednünk. Hiszen még a kiválasztottak is mennyire nem sietnek. Különös hálával kell azért Isten kezére borulnunk, hogy ő mégis elég erős ezt a zilált, kicsi nyájat összetartani, sietve megszervezni, és zúgó árvizek pusztítása elől átmenteni az ígéret kedves Cóárjába. így történt az özönvíz idején, így történt So- domában, így történt azon az éjszakén, amikor a fogságban megőrizte az ő örökségét, és az első pünkösd reggelen, amikor sorba állította az ő katonáit. 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 119
