Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Énók - (Halottak napjára)
ŐSTÖRTÉNETEK utcán, mintha valakit kísérne, mintha valakinek a maga jobbján helyet engedne. Ennyire valóságosan megélte azt, amiről itt szó van: Istennel járni. Mosolyoghatsz ezen az emberen, de gondold meg, milyen más lenne ez a világ, ha a keresztyének mától kezdve így élnének. Kinyitnák a Bibliát, és rádöbbennének, hogy ebből most Isten szól hozzánk. Isten jelenlétében rájuk szakadna az Isten szentségének a megérzése. A Szent Istennel pedig nem lehet szentségtelenül járni. Aki igazán Istennel jár, annak a számára félelmetessé válik minden bűn, utálatossá válnak a szívében megromlott gondolatok. A mai embernek az a baja, hogy nem Istennel jár, hanem csak látogatásokat tesz vasárnaponként Istennél. Egy-egy órára meglátogatjuk őt a házában, aztán otthagyjuk a templomban, és megyünk tovább nélküle. Egy ember ádagban 16 órát van ébren naponta. Ez azt jelenti, hogy hetente 112 órát tölt el ebben a világban, ahol lakik, ahol dolgozik és a szabadidejét tölti. Ebből egyetlen órát tölt el a templomban, ha minden vasárnap elmegy oda. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 1 óra Istennel és 111 óra nélküle. Ezért van olyan rettenetes szakadék az istentiszteletünk és az odakinti életünk között. Ez a mi nagy nyomorúságunk. Egyszer egy keresztyén politikus azt mondta, „Mint keresztyén ember, természetesen úgy gondolom, de mint politikus azt kell mondanom... ” Érzitek ezt? Ha az a politikus cselekedhet úgy is, mint nem-keresztyén, és közben gondolkodhat úgy, mint keresztyén, akkor ott valami nagy belső hasadás van. Ezért az élet legsürgősebb feladata megtanulni Istennel járni. Abban a 111 órában, amikor a munka, a pénz, a politika, a divat, a szerelem, a házasság, a család és a baráti körünk problémái között járunk. Igen, akkor, azokban kell Istennel járni. Enók Istennel járt. Ez azt jelenti, hogy lépést tartott Istennel. Nem előzte meg Istent, de nem is maradt le mögötte. Isten oldalán állt az Istentől való általános elfordulás idején is, ahogy ezt Júdás apostol levelében olvassuk: „Ezekről is prófétáit pedig Enók, aki Adómtólfogva a hetedik volt mondván: »Imé, eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett és feddőzgék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene«” (Júd 14-15). Aki Istennel jár, annak át kell alakulnia, hogy az emberek, akik eddig bennünket gőgősnek, akaratosnak, szeretetleneknek tartottak, többé ránk se ismerhessenek. Mint ahogy Józsefre sem ismertek rá a saját testvérei, mert a kegyelem az álmodozóból megmentőt formált. „Megismerte pedig József az ő bátyjait, de azpk nem ismerték meg őt” (lMóz 42,8). Kevesen vannak, akik lépést tartanak Istennel. A hatszázezernyi emberből, akiket Isten Egyiptomból kivezetett, csak ketten tartottak lépést vele igazán. Káleb és Józsué (4Móz 26,65). Mi is hányszor nem tartunk lépést vele. Hányszor megelőztük és hányszor lemaradtunk tőle. Mentünk vele egy darabig, de amikor megpillantjuk a keresztet, a megaláztatásokat, akkor gyorsan menteni akarjuk a magunk bőrét. Igazán csak a türelmét csodálhatjuk, hogy nem hagyott el bennünket, hanem újra meg újra megvárja, amíg a tévutainkról, önfejűségeinkből visszatérünk hozzá. Azoknak a neve fel van jegyezve, akik a keresztig lépést tartottak vele (Jn 19,25-26). Az Istennel járás annak a viszonynak a megértése, amelyben állunk Istennel. Ez nem szabályok és előírások sorát jelenti, hogy ezt tesszük, vagy azt tesszük, ide megyünk, vagy nem megyünk. Sokkal több ennél... 2011/2 Sárospataki Füzetek 85
