Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Mi történt az Éden-kertben?
Bajusz Ferenc igehirdetései a) A szentíró ezzel a mondattal egy félreértést akar eloszlatni. Ugyanis a görög és a perzsa mitológia hatására a legtöbb keresztyén úgy képzeli el a Paradicsomot, hogy ott örök tavasz van, és állandó öröm lakik a völgyekben. Mint a görög elíziu- mi mezőkön53 vagy az aranyalmás Hesperidák kertjében, melyet szintén egy kígyó — Ladon54 — őrzött, vagy az egyiptomi Boldogok szigetén55 a boldog emberpár tétlenül nézelődve sétál a szelíd háziállatként viselkedő fenevadak között. Ezek az érzéki elképzelések rengeteget ártottak a keresztyénségnek. Mert ebből eredt az a téves beállítás, amivel minduntalan vádolják a vallást meg a Bibliát, hogy a keresztyének a munkát csak a bűneset miatt bekövetkezett átoknak tekintik a földön. Lám, a Paradicsomban nem kellett dolgozni, ott munka nélkül is megélt az ember. Csak később, büntetésként szakadt rá a munka átka. Ez nagy tévedés. Hesiodos Homérosz hatására hirdette elsőként, hogy a földművelés teher. Nos, a felolvasott igéből világosan kiderül, hogy a bűnesetet megelőzően, az ősi édeni állapotban szólt a parancs az embernek, hogy hajtsátok uralmatok alá a földet. A Szentírás éppen azt tanítja, hogy Isten azért helyezte az embert az Eden-kertbe, hogy művelje azt. Komoly, kemény munkával. A Bibha szerint a munka nem átok az emberen, hanem teremtésbeli rendeltetés. Mert Isten az embert nem legelésző életformára teremtette, mint az állatokat, hanem munkálkodó életformára. Az ember az egyetlen élőlény, aki tervezni és alkotni képes. b) Most nézzük meg a dolog másik oldalát. Ezt az igét a magyar nyelvű zsidó Bibba így fordítja: „Hódítsátok, meg a földet!” A keresztyén fordítás szerint pedig: „Hajtsátok uralmatok alá!” Ez azt jelenti, betörni a természetet, ezt az egész világmindenséget az ember jólétének szolgálatába. Ez az emberiség kultúrprogramja. A barlanglakó ősember jól célzott kődobásától a legutolsó űrrepüléséig, a vadászó ősember első füttyentésétől, amellyel a kutyáját hívta, Beethoven IX. szimfóniájáig minden benne van ebben a szóban, hogy kultúra. Ez Istentől rendelt feladat. Nem engedélyről van szó, hanem parancsról. Mégpedig egyetemes parancsról. Isten nemcsak az istenfélő, templomba járó embernek parancsolta meg, hogy uralkodjék 53 „[,..] ámde az istenek Elüsjón mezejére, s a földnek végire küldenek el, hol a szőkehajú Rhadamanthusz úr, s hol a legkönnyebb lét várja a fóldilakókat: hó nem esik, viharok sose dúlnak, nincs soha zápor, éleshangu Zephir sgele fű csak folyton e tájon, Okeanosjól jő, hogy az embereket felüdítse: mert a tiéd Helené, s számukra te Zeus:? veje is vagy. ” (Homérosz: Odüsszeia, 4. 563. kk.) 54 Ladon tulajdonképpen egy többfejű — többnyire kétfejű, gyakran háromfejű, de egy alkalommal százfejű — sárkányszerű kígyó volt, aki a Hesperidák kertjében a fiatalságot és a halhatadanságot biztosító aranyalmákat termő csodafát őrizte, melyeket Gaia növesztett nászajándékul Héra és Zeusz menyegzőjére. Egyedül Heraklésznek sikerült az almákat elrabolni. 55 Az ókori egyiptomiak az ember halál utáni állapotáról többféle módon vélekedtek. A sokféle képzet nem alkot egységet, olykor a párhuzamok és az ellentétek is megférnek egymás mellett. Az egyik elképzelés szerint a megholtak madárrá változva jutnak a túlvilági élethez, de ezt elnyerhetik egy skarabeusz által is, más szövegekben hajón jutnak oda, megint más elképzelés szerint létrán. A megdicsőült lelkek boldog életét az egyiptomi ember szebb és idealizáltabb alakban a földi élet folytatásának hitte. Olyan termékeny mezőn zajlónak vélte, melyen a rendes munka mellett hét rőf magas volt az árpa és kétrőfnyi a kalász rajta (ld. Varga Zsigmond: Általános vallástörténet, II. Kötet: III. A vallás történeti élete, a Szerző saját kiadása Debrecen, 1932. 369., Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és es%mék történetei. Osiris Kiadó Budapest, 1995. 86.). 70 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
