Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az ember teremtése
Bajusz Ferenc igehirdetései amely a tradíció betűihez való ragaszkodása miatt Galileit inkvizíció elé állította, Giordano Bruno alatt pedig meggyújtotta a máglyát. Vannak, akik a hit és a tudomány feszültségét úgy akarják elintézni, hogy a hívő embereknek ezeket egyszerűen el kell hinni. Hiszen „hinni” éppen azt jelenti, hogy igaznak tudjuk elfogadni azt is, amit az eszünk fel nem ér. Majd az örökkévalóságban minden megvilágosodik! De okos beszéd ez? Ma is sokan szembe akarják állítani a hitet és a tudományt. Pedig ezek nem „ellentétei” egymásnak. A hitnek a hi- tedenség, a tudománynak a tudadanság az ellentéte. A tudományos feltevések másfajta tudomány feltevéseivel állnak szemben. Muraközy Gyula az írja: trA tudományos hipotézisek legtöbbje csak arra jó, hogy a% illetőknek nevet szereppen, pályáját egyengesse, vagy, hogy néhány fanatikus ember ezeknek a hipotéziseknek a pálcájával beverje a templomablakokat. ” A Biblia nem természettudományos szakkönyv. Igazság az is, hogy a háromszög belső szögeinek összege 180 fok. De a Biblia nem ilyen igazságok gyűjteménye. Faraday, a nagy fizikus naponként olvasta a Bibliáját. De az indukált áramok törvényét nem a Bibliából tanulta! Mert amikor Isten a teremtésről szóló igéket adta az ő népének, akkor „igét” adott és nem természettudományt. Amikor Isten a teremtéstörténetet elmondta, akkor lelkigondozást végzett és nem fejtágítást. Ami nyilván az jelenti, hogy nem csillagászati, geológiai vagy éppen elvont filozófiai problémákat akart megoldani, hanem bátorítást, vigasztalást akart adni a megrémült embereknek. Gondoljunk vissza a Kr. e. VI. évszázadra! Júda és Jeruzsálem népét Babilonba deportálták. Velük vitték rabszíjon a papokat is. A Két-fo- lyó mentén az emberek bálványokat imádtak. Kőben, fában, levegőben sok „isten” élt köröttük. Ezeket az isteneket hatalmasoknak és kiszámíthatatianoknak gondolták. Egymással ugyanúgy háborúkat folytattak, mint a görög istenek az Olymposon. Ez az istenharc persze időnként végigsöpört a földön is, ahol emberek estek áldozatul. Ebből a hitből az a szomorú életérzés támadt, hogy az ember teheteden az istenekkel szemben. Ebben a szellemi környezetben szólalt meg Istennek a teremtésről szóló igéje az első fejezetben. Nem a fizika és nem a biológia felől közelíti meg a kérdést, hanem tulajdonképpen lelkigondozást végez, valahogy ilyen formában: Ne féljetek, ne reszkessetek a csillagoktól, a sorserőktől! Nem vagytok kiszolgáltatva nekik! A világnak Isten az ura, mert a világot O teremtette. O egyedül. Rajta kívül nincs más Isten. A Nap, a Hold és a csillagok, minden neki engedelmeskedik. Ezt úgy szemlélteti, hogy Isten a félelmetes babiloni Napistent, Holdistent és a csillagokat úgy „aggatja fel” az égboltozatra, mint ahogy a pásztor a kalapját felakasztja egy szögre. Mert a bálványok semmik! A Bibliát tehát két és félezer évvel ezelőtti emberek írták le, és olvasták először. Ok értették. De mit ért meg belőle a mai ember? Isten, aki úgy szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát is odaadta érte, bizonyára nem akarja, hogy az egyszerű emberek ne tudják megérteni a Szentírást. Mélyebb megértése nem lehet csak a tudósok előjoga. Ha Jézus azt mondta, hogy ebben van az örökélet (Jn 17,3), akkor nyilván az a legfontosabb dolgunk, hogy a Szentírás emberi oldala mellett az isteni oldalát is megismerjük. Magyarul, a korabeli szövegből, a korabeli mondanivaló szavaiból kibontakoztassuk az örökkévaló mondanivalót! 54 Sárospataki füzetek 2011/2
