Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az állatok teremtése

ŐSTÖRTÉNETEK

Ehhez most már csak annyit tehetünk hozzá: ahol ölni muszáj — a hentes, a vadász és a halász már ebből él —, ott, amennyire lehet, fájdalom nélkül tegyék, és sohasem önkényeskedésből. Egyik legnagyobb teológusunk, Barth Károly így mondta ezt: „Gyilkolni a% állatokat sem szabad. Az ember csak megölheti őket. De eyt is csak abban a tudatban, hogy az állatok nem az övéi, hanem Istenéi. Es amikor megöli őket, akkor neki adja vissza, hogy aztán ayt, amire szüksége van, vagy amit kíván, tőle kapja vissza. Az állatok megölése, hogyha Isten engedélye és parancsa alatt történik is, időtlen [Barth az „es'gchatologi- kus” szót használja itt. FF\ jellegű papi aktus: jó lelkiismerettel csak akkor vihető végbe, ha [...] feltétlenül szükség van rá. ’25

Ide tartozik még a kísérleti célokra használt állatok kérdése is. Néma testvéreink ők, amelyek végső fokon a mi érdekünkben pusztulnak el. ,Az°k, akik az állatokon operááókat vagy gyógyszereket kísérleteznek ki, vagy betegségeket oltanak beléjük azért, hogy a nyert eredményekkel embereken segítsenek, nem szabad, hogy általánosságban megnyugodjanak ágon, hogy kegyetlen cselekedetük értékes cél érdekében történik. Minden egyes esetben mérlegelniük kell, hogy vajon valóban szükséges-e az emberiség érdekében ezt az áldozatot egy állatra ráhárítani. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a fájdalmat — amennyire csak lehet — csökkentsük. Mennyit vétkeznek a tudományos intézetekben az elmulasztott érzéstelenítésekkel, amelyet az idő és a fáradság kímélése miatt hagynak el. Es mennyit vétkeznek aggal, hogy az állatokat csak azért kínoznák, hogy a hallgatóság előtt általánosan ismert jelenségeket bemutassanak. Éppen azzal, hogy az állat mint kísérleti alany olyan mérhetetlen sok kínt szenvedett el a szenvedő emberiségért, megteremtődött egy új, egyedül álló szolidaritási viszony köztük és közöttünk. Ebből mindnyájunk számára adódik az a kényszer, hogy minden teremtményért a lehető jót megtegyük. ’26 A. Schweitzer az eljövendő Isten Országáról azt írja, hogy ott újból helyre- állíttatik a teremtett világ békessége.27 „És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a kecskefiúvalfekszik, a borjú és az oroszján-kölyök és a kövér barom együtt lesznek és egy kis gyermek őrzi azokat” (Ezs 11,6 kk.).

Krisztus emberré létele tehát nemcsak a mi dolgunkat oldotta meg, hanem a többi élőlény előtt is megnyitotta az ajtót az új éghez és az új földhöz.28 Amikor Jézus a pusztában a vadállatok között tartózkodott (Mk 1,13), az is azt jelenti, hogy az ő alászállása az egész elbukott teremtés számára gyógyulás. A Krisztus váltsága kozmikus váltság! Ebben az állatvilág is részesül. A mi bűnünk miatt vesztették el a

magával vonja azt, hogy az ember az állat megölésével valami olyat tesz ami az emberöléshez nagyon hasonló” (.KD, III/4., 401.).

25 Barth, Karl: Kirchliche Dogmatik, III/4-, Evangelischer Verlag A. G. Zollikon-Zürich, 1951. 403. Barth ugyanebben a gondolati egységben beszél arról is, hogy „az állatok megölése ellentétben a növények és gyümölcsök mindenféle szüretelésével, megsemmisítés. Nem csupán részvétel a földből sarjadó, oly sok példányban szakadatlanul megújuló létösszefúggés termésében, hanem egy élőlény egyedi, egyszeri, számunkra nem átlátható, de nem is tagadható módon individualitásként létező megsemmisítése. A szüret nem töri meg a teremtés békéjét” (i.m. 401. ld. még 399.).

26 Barth Albert Schweitzerre utalva az állatvilággal és a növényekkel szembeni felelősség és ethos megrendítően szép példáit idézi fel (in: Kirchliche Dogmatik, Die Kehre von der Schöpfung Evangelischer Verlag A. G. Zollikon-Zürich, 1951. 397. k.).

27 Schweitzer, Albert: Reich Gottes und Christentum, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck) Tübingen, 1967. 6.

28 Az új ég és az új föld ígéretében (2Pt 3,13) keresztyén reménységünk kiterjesztődik az egész (!) teremtett világra. Nem csupán az emberre (ld. Cullmann, Oscar: Unsterblichkeit der Seele oder Auferstehung der Toten? Antwort des Neuen Testaments, Quell Verlag Stuttgart, 1986. 41). Mert Istennek nemhogy csak a betegség és a halál nem akarata, hanem a hervadás és a megsemmisülés semmilyen formája sem, ami teremtményeit, a teremtett világot megronthatja.

2011/2 Sárospataki füzetek43