Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A teremtés második, harmadik, negyedik napja
ŐSTÖRTÉNETEK rangsort? Hiszen mi már tudjuk, hogy nem a Nap a Földnek a szolgája, hanem a Föld a Napnak a bolygója. Nem tagadjuk, az ég csillagainak a Föld alá rendelése itt a mi szövegünkben a bibliai ember egyszerűbb világképével függ össze. De vajon nincsen-é itt valami mélyebb dolog is elrejtve? Hiszen már a babiloniak is tudták, hogy a Nap a Földnél sokkal nagyobb égitest. És az ószövetségi szentíró is bizonyára tudta ezt. Milyen csodálattal írja le a 8. zsoltár a világmindenséget! De bármilyen hatalmas égitest is a Nap, Isten a legnagyobb művét nem a Napban, hanem a Földön végzi el. Ezért kell meghajolnia és szolgálnia a kozmosznak. Végül Isten Jézus Krisztusban az ő Fiát küldte el a földre, hogy megerősítse mindazt, amit kezdünk sejteni itt a teremtéstörténet hajnalán. Ezért marad meg a Bibliában az a rangsor, bármit tanít is a természettudomány. 3) Az égitestek harmadik feladata, hogy „legfenek jelek és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. ” Nem tudjuk biztosan, mit ért itt a szentíró „jelek” alatt. Az égitestekről többféle módon hitték, hogy jelekként szolgálnak (2Kir 20,8-11; Ézs 7,11; Jer 10,2; Jód 2,30; Mt 24,29). a) Jelenthetik az időszakok naptár szerinti megállapítását. A Nap körüljárásához igazodik a naptár, a napév. Ez határozza meg az évszakokat. A nappalnak és az éjszakának a hossza és a hőmérséklete a helyzetüktől függ. Fényükkel és melegükkel tehát nem csak az életet ébresztgetik és fejlesztik a földön, hanem a napok és az esztendők beosztásával az ember „politikai” életét szabályozzák. b) De lehetnek az időjárás (Mt 16,2) vagy a rendkívüli események jelei is (Mt 2,2; Lk 21,25; 23,44k). Isten az égi jelenségeket a közömbössé vált embervilág éb- resztgetésére is felhasználhatja. Többször olvassuk a Szentírásban, hogy Isten a Nap elsötétedésével vagy szárazsággal akarja felrázni a népét. Persze ezeket a jeleket csak akkor értjük meg helyesen, ha nem babonás félelembe visznek, hanem Istenhez vezetnek. Világképünk a csillagászati kutatások következtében megváltozott. Nem eshetünk tehát még egyszer abba a hibába, amibe a középkori egyház, amely a józan asztronómiai kutatásoknak útját állta. Hiszen a papi tudósító (P) itt nem a világkép részleteit akarja meghatározni, hanem csak attól akarja megóvni az embert, hogy a teremtményből Istent csináljon. Jeremiás próféta mondja: )yA pogányok útját el ne tanuljátok és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól” (Jer 10,2). Az Isten igéje el akarja oszlatni az időktől és a jelektől való félelmet, azt a babonás megkötözöttséget, amely az emberek lelkére úgy ránehezedik. Az ember sorsa nem a csillagoktól függ, nem is a 13-as számtól, vagy az úton keresztül szaladó fekete macskától, hanem az Isten akaratától és szavától. Isten az ő igéjét nem csak a csillagokhoz intézte, hanem tovább beszélt, míg az embert is megteremtette. Ma Krisztusban szól mindenkihez az Atya szerete- téről. Ez az ige a fegyver minden zavaró szellem megsemmisítésére. Az asztrológusok egyébként rögtön csődöt mondanak, mihelyt komolyra fordul a dolog. Már Ézsaiás megmondta: „No, álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói. Akik a csillagokat nézik, akik megjelenítik az újholdnak napján, hogy mi jövend reád. Imé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életüket a lángtól” (Ézs 47,13-14). „De Istenünk beszéde mindörökre megmarad” (Ézs 40,8). 2011/2 Sárospataki Füzetek 35
