Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A világot Isten teremtette

A VILÁGOT ISTEN TEREMTETTE!

TEXTUS: 1MÓZ 1,1; JN 1,3

A

keresztyénséget manapság sokan idejétmúlt dolognak tartják. Különösen a Bibliánk első tizenegy fejezete, az úgynevezett „őstörténetek” miatt ér sok támadás bennünket. Azt állítják, hogy ezek nem hozhatók összhangba a tudományos kutatások eredményeivel. Ezért a keresztyének meghasadt lelkű emberek.

Nekünk nem az a dolgunk, hogy a más meggyőződésűekkel vitába szálljunk. De ha megkérdeznek bennünket hitünk sarkalatos kérdései felől, tudnunk kell a helyes választ. Ezért az evangelizáló, a hitmélyítő és a lelkigondozó igehirdetések mellett tartani kell néha tanító jellegű igehirdetéseket is, amelyek az ilyen kérdésekben eligazítást adnak. Lehet, hogy ezeknek az igehirdetéseknek kissé szokadan lesz a hangvétele, de tudom, hogy ez egy igényes gyülekezet, amely hozzá van szokva, hogy a szószékén már évtizedek óta a keresztyén hit és élet kérdésében iránymutató igehirdetések hangzanak.

Engedjétek meg tehát, hogy ma, felolvasott alapigénk, a Biblia első verse alapján arról tegyek bizonyságot előttetek, hogy a világot Isten teremtette. Felvetődő kérdéseink három csokorba foghatók össze: A hit és a tudomány ellentéte (I); másodszor szólunk a teremtés vagy evolúáó (II) kérdésköréről; és végül a keidet és a vég kérdéséről (III).

I. Hit és tudomány viszonya

1) A mai modern embernek az a legnagyobb gondja, hogy miképpen lehet összeegyeztetni a hitet és a tudományt? Vajon a tudomány tényeit elfogadó modern ember lehet-e egyszersmind hívő ember is? A Biblia még a geocentrikus, fix-firma- mentumos világképről beszél. A szentíró tehát abban a szemléletben élt, hogy a világmindenség középpontja a föld, és az ég úgy borul föléje, mint egy sátor. Hogyan hihet ebben a huszadik század űrkutatásban járatos embere?

Egy sereg hasonló kérdésre becsületesen válaszolnunk kell. Mert ha nem tudunk kielégítő feleletet adni, bármennyire szívünkhöz is nőtt ez a templom és az anyaszentegyház, előbb-utóbb mi is elhisszük, hogy az idő eljárt felette, és papostól, Bibliástól a történelem lomtárába való! Hiszen egyikünk sem akar olyan szánalmas tévedésbe esni, mint a középkori egyház, amely a tradíció betűihez való ragaszkodása miatt Galileit inkvizíció elé állította, Giordano Bruno alatt pedig meggyújtotta a máglyát.

Vannak, akik a hitnek és a tudománynak ezt a feszültségét úgy akarják elintézni, hogy ezekről a kérdésekről a hívő embernek sem beszélnie, sem gondolkodnia nem szabad. Ezeket a hittételeket egyszerűen el kell hinni. Hiszen éppen azért „hiszünk,” hogy azt is igaznak tudjuk elfogadni, amit az eszünk már fel nem ér. Majd az örökkévalóságban megvilágosodnak előttünk azok az ellentmondások, amelyeket gyarló értelmünk itt a földön nem tudott összeegyeztetni egymással. Aki így beszél, az nem szól bölcsen. Erre mondják az egyházon kívüli emberek, hogy „elfogult” magatartás. Mi hát a megoldás?

2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 13