Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Milyen megoldásra váró feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?
Milyen feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat? különbséget egyház és állam között, a gyakorlatban a kettő közötti elválasztó vonalak elmosódtak Genfben, ahol állami tisztségviselők (akik elviekben Istentől kapták tisztségüket) is kivették részüket abban, hogy a tisztának ítélt tant érvényre juttassák, a lelkipásztorokat és presbitereket megválasszák, és a jó rendet fenntartsák.48 Az angol és walesi puritán szeparatistákra maradt az, hogy ragaszkodjanak a Megváltó egyedüli jogainak tiszteletben tartásához az O egyházában — még saját életük árán is.49 Jóllehet Kálvin befogadta a más országokból érkező menekülteket és látogatókat (akik közül többen, például Knox új életerővel tért haza50); és jóllehet átfogó missziói munkát végzett az őt körülvevő közvetlen világban, már régen halott volt, amikor az evangelikál ébredési mozgalom az egész világot sürgetően a keresztyének tudatába véste.51 A vallásilag pluralista társadalmak számára nem ismeretlen huszonegyedik századi gyakorlat pedig látókörén kívül esett annak a személyiségnek, aki még feltételezhette a keresztyén világ megvalósulását. Kálvin ügyesen sorakoztatta fel belső egyházi érvek seregét római katolikusokkal és másokkal szemben, de neki nem kellett szembenéznie a keresztyén hit felvilágosodást követő apologe - tikai kihívásaival, amelyekkel nekünk viszont szembe kell néznünk. (Bár feltételezem, hogy ha itt lenne, jól megforgatná őket, ahogyan azt néhány jól ismert teológiai utódja dogmatikai alapokon meg is tette.) Mindezek ellenére remélem, sikerült bemutatnom, hogy azzal, ahogyan elválaszthatatlannak tartotta az evangéliumot és az egyházat, a Szendéiket és az Igét, az Igét és az egyházat, az Igét és a sákramentumokat, az igehirdetést és a pásztori szolgálatot, illetve a dogmatikát és etikát, Kálvin nemcsak teológiai gondolkodásunk és egyházi életünk számára hagyott örökséget, hanem egy sor olyan feladat elé is állít, amelyek megoldásának az az egyház, amelynek ő is odaszánta magát, még mindig nem tett teljesen eleget így ötszáz év eltelte után sem. FORDÍTOTTA: RÁCSOK GABRIELLA 48 Ld. Institutio, rV.xi.3; IV.20.2. 49 Amikor „meggondolatlan emberek” VIII. Henriknek „mindenek fölött való hatalmat” adtak „mindenekben”, Kálvin így bosszankodott: „az istenkáromlás vétkében találtattak bűnösnek, amikor a Krisztus uralma alatt lévő egyház legfőbb fejének nevezték.” Ld. az Ámósz 7,10-13-ról írt kommentárt, ford. J. Owen, 338-352. 50 Ld. J. Vanden Berg: „Calvin and missions”, in Jacob T. Hoogstra, szerk.: John Calvin Contemporary Prophet. Grand Rapids, Baker Book House, 1959, lO.fej; Philip E. Hughes: „John Calvin: director of missions”, in John H. Bratt, The Heritage of John Calvin. Grand Rapids, Eerdmans, 1973, 3.fej; W. S. Reid: „Calvin’s Geneva: a missionary centre”, The Reformed Theological Review, XLII no. 3 (1983. szeptember-december): 65-74. 51 Ámbár ld. R. Pierce Beaver: „The Genevan misson to Brazil”, in John H. Bratt, i.m., 4.fej. Sárospataki füzetek 77
