Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Milyen megoldásra váró feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?
MILYEN FELADATOK ELÉ ÁLLÍTJA KÁLVIN A 21. SZÁZADI EGYHÁZAT? Isten testet öltött Igéje, Ő az egyetlen önmagát feláldozó Megváltó, Ő a mi egyetlen Királyunk és Urunk. Robert Frank szerint ez a tanítás „Krisztus művének igazán protestáns jellegű tanítása”.6 Krisztus közbenjáró munkája az alapja annak, hogy a hívek a Vele való közösségre hívattatnak. Krisztussal egynek lenni azt jelenti, hogy egyek vagyunk mindazokkal, akik az Övéi: az Ő testének, az egyháznak vagyunk tagjai. Evangélium és egyház szervesen összetartoznak. Egyrészt a hívek nem lehetnek egyek Krisztussal, a szőlőtővel úgy, hogy közben egymástól elkülönülnek. Másrészt „Krisztust nem fogják és nem tudják elszakítani az Ő egyházától, amelyhez felbonthatatlan kötelék fűzi a test fejeként. Következésképpen ha csak nem ápoljuk az egységet a hívekkel, elszakíttatunk a Krisztustól.”7 Azzal, hogy így látja összetartozónak az evangéliumot és az egyházat, Kálvin hallgatólagosan visz- szautasít mindenkit, aki a modern individualizmustól átitatva azt mondja, hogy az egyháztól elkülönülve is lehet valaki keresztyén, vagy hogy a keresztyénség magánügy. Mindenképpen személyes ügy, de hogy magánügy lenne? Soha. A keresztyénség a Krisztussal és az azokkal való közösségben lét, akik meghallották az Ő hívását és kegyelemből igent mondtak arra. Kálvin még kevésbé értene egyet azokkal, akik azt állítják magukról, hogy ők befogadták az evangéliumot, de az egyházat önkéntes alapon szerveződő társaságnak tartják, amelyhez kedvük szerint csadakozhatnak vagy nem csadakozhatnak. Kálvin nem értené meg azokat, akiket gyermekkorukban megkereszteltek, de később nem konfirmáltak, de akik továbbra is keresztyénnek tartják magukat. Azokat sem értené meg, akiket felnőttként kereszteltek meg, de később úgy döntöttek, hogy nem kívánnak egyháztagok lenni. Kálvin számára az egyház olyan isteni intézmény, amely azokból áll, akik Krisztus közbenjáró munkája révén elhívás szerint szentek. Az evangéliumhoz nem egyszerűen csak odabiggyesztjük ez egyházat. Az evangélium nem pusztán a saját lel- kemről szól, hanem a Krisztussal mint Megváltóval és Úrral való közösségről, amely egyben közösség azokkal is, akik az Övéi. Ez nem lehet másképpen, hiszen az egyháznak egyeden Feje van, és egyeden egyház van: Azért neveztetik az egyház katolikusnak, vagyis közönségesnek, mivel nem oszthatnék azt két vagy három felé anélkül, hogy Krisztust részekre ne szaggatnék: ami pedig lehetedenség. Istennek minden választottai ugyanis úgy vannak összekötve a Krisztusban, hogy miképpen egy fejtől függnek, azonképpen mintegy egy testbe is olvadnak össze, és úgy vannak egymással összekapcsolva, mint egy és ugyanazon test tagjai; igazán eggyé lettek azok, akik egy hitben, egy reményben, egy szeretet- ben és ugyanazon isteni Lélekben élnek.8 6 R. S. Franks: A History of the Doctrine of the Work of Christ in its Ecclesiastical Development. London, Hodder and Stoughton, 2 vols., [1918], II, 441. Újrakiadva egy kötetben, London, Nelson, 1962. Franksről, az angol nonkonformizmus legnagyobb huszadik századi teológusáról Id. Alan P. F. Sell: Hinterland Theolog. A Stimulus to Theological Construction. Milton Keynes, Paternoster, 2008, lO.fej. és passim. A hármas tisztségről Id. a köv. izgalmas értekezést: Stephen Edmondson, Calvin's Christolog. Cambridge. CUP, 2004, 3-5.fej. 7 Kálvin Ezekiel 13,9-ről írt kommentárja, angolra fordította Thomas Myers, 1850,1, 18. 8 Institutio, IV.i.2; vö.: az Efezus 4,5-ről írt kommentárt, angolra fordította William Pringle, 1854, 269; CNTC ford. T. H. L. Parker, 1965,172-3. SÁROSPATAKI FÜZETEK 69
