Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Zofóniás apokalipszisének elemzése és értelmezése
ENGHY SÁNDOR Alexandriai Kelemen idézetben szereplő görög szöveg egy pszeudepigráf Zofóniás apokalipszisből keletkezhetett és nem valószínű, hogy csupán a könyv görög megfogalmazása, vagy recenziója. A sahidi szöveg bizonysága szerint az idézet nem minden további nélkül hozható úgy kapcsolatba a Zofóniás apokalipszissel, mint a sahidi szöveg. LEFORT fragmentuma túlságosan töredékes és kevés ahhoz, hogy érdemi következtetést vonjunk le belőle. WINTERMUTE Zofóniás apokalipszisének nyelvét tekintve kitart azon véleménye mellett, hogy az írás nyelve görög lehetett és a kopt kéziratok, fragmentumok, egy görög eredeti fordításai. A szövegek tartalma I. A Stromata idézet kontextusában Alexandriai Kelemen Istent úgy látja, mint aki csak lelkileg, szellemileg ismerhető meg, a <jáp£ - tói függedenül. Ezt az állítását alátámasztandó, idézi Platón mellett Zofóniást. Maga a látnok is lélek által vitetik az ötödik égig, ahol egy mennyei trónjelenetet lát, melyben az uralkodó angyalok a leghatalmasabb Istent dicsérik. A látnokról azonban nem olvassuk szó szerint, hogy Istent látta volna. II. A sahidi nyelven írt szövege hét egységre osztható: 1. A látnok az alvilágban egy halott emberi lelket lát, melyet ötezer büntető angyal vonszol és naponta meg is korbácsol. 2. A látnok megrémül. Az őt kísérő angyal azzal vigasztalja őt, hogy majd le tudja győzni a vádlót és ki fog szabadulni az alvilágból is. 3. A látnok afelől érdeklődik, hogy ki lehet a megkínzott ember. Az angyal válasza: egy ember, aki bűnök között halt meg, anélkül, hogy megtért volna. 4. A látnok megerősíti, hogy mindezt látta és név szerint bemutatkozik. 5. Az angyal egy másik helyre megy vele. 6. A látnok számtalan félelmetes lényt lát ott. 7. A papirusz bal oldalának (Verso) jobb alsó részén olvasható izolált szavak is egy egységet alkotnak. III. A leghosszabb achmimi szöveg struktúrájának meghatározásával többen próbálkoznak: a. KUHN-é a legegyszerűbb. O három egységet különít el, különösebb indok és tartalmi megjelölés nélkül. b. STEINDORFF is három szakaszról beszél, de alegységeket különít el, tartalmi szempontokkal: 1. Az elbeszélő városa és az alul elterülő egész világ. 2. Az elátkozottak helyei. 3. A megboldogultak helye. c. WINTERMUTE4 tizenkét fejezetre osztja a szöveget, egy minőségi fordulattal és az előzőektől élesen elütő szakasszal számolva. 1. Temetési jelenet. 2. A Jeruzsálem feletti ég. 3. A Széír-hegye. 4. A mennyei városon kívülre viszik az istenteleneket. 5. A mennyei város látomása. 6. A Hádész. 7. A két kézirat látomása. 8. A hajó. 9. Az első trombita, győzelem a vádló felett. 10. A második trombita, amikor megnyílik az ég. 11. Az imádság: a szentek könyörgése azokért, akik gyötrődnek. 12. Az utolsó idő: egy másik trombitaszó bejelenti Isten haragjának közeledtét. d. DIEBNER nagy egységei a következők: 1. Bevezetés. 2. A látnok fokozatosan látja meg a világot: az egyéni sorsot, TTOÁlG-ának embereit, az OlKOU[i€VT| embereit, az igazak helyét, a KOCpOG-ért való könyörgést, mely büntetés terhe alatt szenved, 4 WINTERMUTE, O. S. : Apocalypse of Zephaniah in: The Old Testament Pseudepigrapha ed. by James H. Charlesworth Volume 1 London 1983 497-515 82 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2010/4
