Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország első Nemzeti Munkatábora - a sárospataki diákok útépítése
Bartha Ákos te, és munkatáboná, amely nem járt bérezéssel.3 Munkatáborok közül hazánkban a diákok által rendezett önkéntes munkatáborók domináltak, míg például a náci Németországban a diákság számára kötelező munkatáborok voltak túlsúlyban. A fogalmi zavarokat a totalitárius berendezkedésű államokban — a faji/osztály politikai szelekció szellemében — létrejövő, a fentiektől teljesen más célt szolgáló lágertk jelenléte okozza; ahová a Harmadik Birodalom koncentrááós táborai is tartoztak,4 s melyeket hangsúlyozottan meg kell különböztessünk a fent tematizált csoportoktól. Munkatáborok szervezése azonban közel sem csupán az autoriter, vagy totalitárius berendezkedésű államok privilégiuma volt a két világháború között, így talán érdemes röviden — a teljesség igénye nélkül — az egyes országok példáin keresztül szemléltetni az intézmény sokszínűségét. Méreteiben és hagyományaiban mindenekelőtt a húszas évek elején bevezetett (férfiaknál 8, nők részére 4 hónapra előírt) bulgáriai kötelező munkatáborokat kell kiemelnünk. Az általános kötelezettség évenként ádag 15.000 fő rendes és 750.000 fő rendkívüli munkaszolgálatost jelentett Bulgáriában, akik útépítéssel, folyamszabályozással és közművesítéssel foglalkoztak. A kötelezettséget azonban meg is lehetett váltani, így itt az eszmei, nevelő célzat helyett inkább a gazdasági vonatkozás volt erősebb. Fontos adalék továbbá, hogy a munkaszervezés katonai alapokra helyezésével — a Neuilly-i béke súlyos demilitari- záló előírásait kijátszandó — létrejött egy kis hadászati mozgástere is az országnak. A bolgár példától merőben különböztek a falusi lakosságot segítő önkéntes diákmunkatáborok Svájcban és Ausztriában, melyek a szomszédos Németországban is egyre népszerűbbé kezdtek válni a korszakban. Németországban a náci hatalomátvétellel egy időben — a német diákszövetség nyomására — kötelezővé tették a diákok nyári szünidei munkatáborozását, ami egyben az egyetemi beiratkozás előfeltétele is lett a Harmadik Birodalomban (kötelező diákmunkatáboróki). A német „Arbeitsdienst” széleskörű propagandatevékenységgel, nagy anyagi és munkaszervezési ráfordítással elsősorban a nemzetiszocialista ideológia „népi” (völkisch) szellemiségének alapjait volt hivatott lerakni a fiatalokban, ám hangsúlyozottan elkülönítendő a már említett lágerektől. Ezzel szinte egy időben a fasiszta Olaszország expanzív külpolitikájának megfelelően Abesszíniában hozott létre sajátos, közrendészeti- és közmunkafeladatokat egyaránt ellátó önkéntes katonai munkástáborokat. Egyes demokratikus államok szintén katonai oldalról, ám teljesen más megfontolásból nyúltak az intézményhez, így Dániában, Svájcban és Norvégiában a munkatábor katonai szolgálat kiváltására nyújtott lehetőséget azoknak, akik elvi vagy vallási meggyőződésből nem akartak bevonulni (mintegy a mai polgári szolgálat elődjeként). Romániában — a magyarországi tendenciákhoz kissé hasonlóan — falukutató munkatáborok alakultak Dimitrie Gusti professzor révén, azonban a legnagyobb volumenű, legkomplexebb, mélyreható gazdasági reformokba ágyazott önkéntes munkástáborokat Roosevelt elnök hozta létre az Egyesült Államokban, a New Deal központi részeként.5 3 Tharnói, i. m., 21-23. 4 Maguk a nácik is funkciójuk szerint kategorizálták a lágereket. Voltak hadifogoly- és munkatáborok, kényszermunka-táborok, gyűjtőtáborok és kitelepítő táborok, büntetőtáborok és végül a „megsemmisítő intézmények” (Vernichtungsanstalt), vagyis a haláltáborok. KARSAI, i. m., 103. 5 THARNÓI, i. 23-30. és Kovács Imre, H Munkatábor Magyar Szemle, 1937. XXX. 4. sz., 320-329. 60 Sárospataki füzetek 2010/4
