Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Győri L. János: Reformátusság és magyar irodalom - különös tekintettel Móricz Zsigmond irodalmi munkásságára

GYőri L. János

Reformátusság és magyar irodalom - KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MÓRICZ ZSIGMOND IRODALMI MUNKÁS- SÁGÁRA'

A mohácsi vészt megelőző és követő évtizedekben a magyarság hasonlóan súlyos világnézeti és erkölcsi válsággal küszködött, mint manapság. Hogy népünk két pogány között, a török és a Habsburg szorításában, ha létszámában megfogyatkozva s elszegényedve is, de életben tudott maradni, abban meghatározó szerepe volt aló. századi reformációnak, az újkori Európa legjelentősebb keresztyén megújulásának. A reformáció a külsőségekről a belső lelki történésekre helyezte át a hangsúlyt. A reformátorok hirdették, hogy a bűnbocsánatot nem lehet megvásárolni, hanem kegyelemből, hit által lehet megszerezni. A szemléletváltás az istentisztelet helyét, a templombelsőt is átalakította: református templomainkból eltűntek a szentképek, az oltár, a jelképek, leegyszerűsödött a liturgia, s a templomtér középpontjába a szószék került, hangsúlyozva Isten Igéjének fontosságát, amely a lecsupaszított falak között személyesen, mindenféle közvetítő nélkül kívánja megszólítani az embert. A középkori gyakorlattal szakítva, a reformátorok alapvetően nagykorúnak tekintették a keresztyén embert, hangsúlyozva felelősségét és küldetését. Ez az új küldetéseszmény vált az újabb kori európai kultúra egyik hajtómotorjává. A reformáció szellemében formálódó nyomdák, iskolák, anyanyelvű kiadványok lassan átalakították szinte az egész társadalmat: nemcsak a kultúrára, az irodalomra, a közerkölcsre hatottak, hanem áttételesen még a gazdaságra és a politikára is. A magyar református szellemiségnek négy olyan sarkalatos pontja van, amelyek irodalmi közvetítéssel az egész magyar gondolkodást befolyásolták, s ezeknek nyomai a ma ünnepelt Móricz Zsigmond (1879 - 1942) írói munkásságában is tetten érhetők.

Elsőként az Európában egyedülálló sajátos magyar nyelvi tudatot említhetjük. Közép-Európa keleti részén az anyanyelv máig a nemzeti és felekezeti önismeret meghatározó eleme. A magyarság esetében annál is inkább, mert nyelvünk köztudomásúlag szigetet képez az európai nyelvek tengerében. A nyelvi rokontalanság következtében a magyarság már a honfoglalás korában fenyegetettnek érezhette magát Európában. Az anyanyelvű írásbeliség a humanizmus kései időszakában,

1 Győri L. János előadása Prügyön a református templomban Móricz Zsigmond emléktáblájának avatásán (2010. szeptember 19. vasárnap)

2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 53