Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: A magyarországi protestáns pátensharc záró szakasza
A Magyarországi protestáns pátensharc záró szakasza A kormány 1860. január 10-i ülésén gyökeres változást hozott a pátens elfogadásának menetében. Elrendelte, hogy a koordinálást alulról felfelé, az egyházközségektől a szuperintendenciákig kell végrehajtani. Az egyházközségekben a helyi presbitérium, vagy bármilyen néven működő egyháztanácsnak kell azt elfogadnia, a lelkésznek pedig a szószékről kihirdetnie az új „egyházalkotmányt”. A koordinált egyházközségek aztán a pátensben előírt módon megalakítják a koordinált egyházmegyéket, azok pedig a szintén koordinált szuperintendenciákat, amelyeknek a számát az evangélikus egyházban hatra emelték. A rendelet értelmében az egyház- községek koordinálását március 31-ig, az egyházmegyékét pedig április 15-ig be kellett fejezni.3 A koordináció sorrendjének megváltoztatásával Leo Thun gróf visszatért az 1850 elején képviselt álláspontjához. Akkor a Kollár-Kuzmány-Thun-féle egyházalkotmány tervezethez fűzött megjegyzései között kifejtette, hogy mivel a protestáns egyházakban az egyetlen szilárd határozatképes testület az egyházközség, az új egyházalkotmány életbeléptetésének úgy kellene történnie, hogy ezekkel az alsószintű megbízható szervekkel kellene megegyezni, és átszervezni őket. Következő fokozatként a szenioráüs konventekre történő választást az átszervezett egyházközségekkel kellene lebonyolítani, majd az így megválasztott szeniorális konventek segítségével a szuperintendenciák új szervezetét kialakítani.4 Ezzel szemben a Karol Kuzmány által Bécsből 1849. július 6-án báró Geringerhez, Magyarország országos főbiztosához intézett emlékiratában a birodalmi evangélikus egyház (Evangelische Kirche A. C.) átszervezését úgy javasolta, hogy először egy birodalmi főkonzisztó- riumot kell szervezni bécsi székhellyel, aztán lépcsőzetesen haladva lefele a szuperintendenciákat, szeniorátusokat és végül az egyházközségeket kell az új egyházalkotmányhoz koordinálni.5 Az 1859. szeptember 1-jére keltezett pátenses egyházalkotmányba a Kuzmány-féle felülről lefelé irányuló átszervezés került. Annak kudarca hatására térhetett vissza a minisztertanács 1860. január 10-én az eredeti Thun-féle elgondoláshoz. Úgy gondolták a döntéshozók, hogy könnyebb dolguk lesz a falusi presbitériumokkal (lokálkonventeknek, helyi egyháztanácsoknak stb. is nevezték) és lelkészekkel. (Február 5-én úgy módosította a kormány a koordinációt, hogy amennyiben a helyi presbitérium nem fogadná el a pátenst, akkor elegendő lesz az is, ha a lelkész a szószékről kihirdeti.) A szegény javadalmú lelkészeknek a pátensben ígért segély pedig ösztönözni fogja őket a koordinációra. Arra nem gondolt a minisztérium, hogy a rendőrhatóság dolgát fogja megnehezíteni, hiszen addig az egyházkerületi és egyházmegyei vezetőket kellett figyelnie, ezután pedig az esetleg autonomista magatartást tanúsító lelkészeket, presbitériumokat is. 3 MR. Protokoll 1860. január 10. 4 THUN, LEO: Einwendungen gegen einen Entwurf die evangelische Verfassungsangelegenheit betreffend. 1850. Autograf kézirat. HHStA Wien, Thun-Hohenstein-Nachlaß D 94. Mikrofilmarchiv, (továbbiakban Thun- Nachlaß.) Közölve németül CSOftÁNY, 1979. 198-199. Megtárgyalva uo. 44-46. 5 Denkschrift Kari Kuzmány für Freiherrn von Geringer, kaiserlicher] Landes-Comissair in Ungarn, o.D. Magyar Országos Levéltár Budapest, Archiv des Absolutismus, res. Geringer, D 55 Nr. 522/1849. In: SCHWARZ, KARL: Karol Kuzmánys Memoranden zur kirchlichen Verfassunggeschichte (1850) und zur aktuellen Lage der lutherischen Kirche (1849). Edition und Analyse. Presov, 2000. (Acta Collegii Evangelici Presoviensis VII. Miscellanea A. 1999. 112-114. 2010/4 Sárospataki füzetek 47
