Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Busch, Eberhard: A teljes keresztyén közösség kiküldése - A keresztyén egyházak megújulása a "keresztyén Nyugat alkonyán
Die Sendung der ganzen christlichen Gemeinde A TELJES KERESZTYÉN KÖZÖSSÉG KIKÜLDÉSE - A KERESZTYÉN EGYHÁZAK MEGÚJULÁSA A „KERESZTYÉN NYUGAT ALKONYÁN”1 1914-ben Franz Rosenzweig zsidó teológus „Ateista teológia” címmel jelentetett meg egy tanulmányt, melyben azt fejtette ki, hogy az a teológia, amely az emberi valláson alapul, valójában ateista. Kritikájával korának protestáns és zsidó teológiáját kívánta illetni. A protestáns teológiában Krisztus nem több mint ember — valóságos isteni természete elhalványul. A zsidó teológiában Izráel népe absztrakt fogalommá válik — többé nem meghatározó Istentől való kiválasztottsága. Mindkét esetben az emberi természet válik bálvánnyá: „A különbség Isten és ember között — ez a borzalmas támadás mind a régi, mind az új pogányság ellen — megszűnik. A kijelentés fájdalmas eszméje — miszerint egy magasztosabb tartalom tör be a méltatlanba — feledésbe merül. Az emberfeletti kijelentés és az emberi készség hiányának küzdelme [a vallásban] a belső emberi szférába, egy immanens ellenálló emberi természetbe helyeződik át. [...] A teológia olyan tudományos lehet, amilyen tudományos csak lenni akar és lenni tud, mindazonáltal nem kerülheti meg a kijelentést.” Ebben a vonatkozásban együtt látjuk a zsidóságot és a keresztyénséget. A különbség az közöttük, hogy a zsidóságnak az Isten és az ember közötti különbség fölött kell őrködnie. A keresztyénségnek viszont a misszió feladata adatott, hogy a pogányok között hirdesse a számukra ismeretien igaz Istent. Barth hasonlót fogalmaz meg: „Jézus Krisztus gyülekezete a világért létezik, azaz minden emberért. Léte eksztatikus vagy excentrikus, teljes mértékben környezetével kapcsolatban álló. Megmenti és megőrzi saját életét, miközben a másik emberi teremtményért tartja fenn és kínálja fel azt” (KD IV/3, 872). Egy másik helyen így ír: „Jézus Krisztus egyháza missziós egyház, máskülönben nem egyház” (KD IV/4, 219.sk.). A Máté 28,19 kapcsán Barth kifejti, hogy Jézus a keresztséget a misszió parancsával köti össze, mely parancs nem csak az igehirdetés feladatát jelenti, hanem a tanítvánnyá tételét is. Éppen ezért a keresztség a misszionáriusként való kiküldés aktusa, mely Barth számára kizárja annak gyermekkeresztségként való értelmezését. Fontos következtetést von le ebből: a keresztség mindenki számára „felszentelés” a misszióban való részvételre, mely az egész egyház feladata. Emellett a felszentelés mellett minden egyéb felszentelés — különösen valamilyen magasabb egyházi feladatra — szükségtelen. Ha az egyházban vannak különleges szolgálatok, akkor azok tisztviselői nem állnak magasabban, mint a laikusok, hanem a többiekkel együtt ők is Isten népének tagjai. A tagok munkáját nem értelmezhetjük a másik emberrel szembeni imperialista cselekedetként, vagy az élet öncélú élvezéseként. Nem uralkodhatnak másokon, mert a mások világa már az Úré, még ha ők nem is tudnak róla. Nem csak a keresztyének az Övéi, hanem ahogyan Barth fogalmaz: „ott kint az a világ, amely kétségtelenül és valóban teljesen más, az a világ az Övé” (KD IV/3, 785). Ahhoz, hogy feladatukat teljesítsék, az egyház tagjainak tudatosítaniuk kell magukban, hogy kettős mozgásban élnek. Barth ezt így fogalmazza meg: „A világtól 1 A Sárospataki Református Teológiai Akadémián 2010. október 5-én elhangzott előadás rövid összefoglalása. 2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 27
